Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

A 3. § arról intézkedik, hogy „a vállalatok egész vonalába eső" földek és épületek tulajdonosai kötelesek a szükséges helyet kárpótlás ellenében átengedni, s ha a kárpótlás összegében a vállalkozó és a tulaj*donos megegyezni nem tudna, a vármegyében az alispán, szolgabíró és esküdt társai, a szabad királyi városokban a városi tanács, külön portájú kerületekben a helybeli tanács, a kerületi törvényszék, vagy a nádor, mint a jászok és kunok bírája által rendelendő bíróság igyekezzenek közöttük egyességet létrehozni, s ha ez nem sikerül a felek meghallgatásával, s a körülmények mérlegelésével, sommás módon ítélkezzenek s ítéleteiket rögtön hajtsák végre. Az ítéletben meg nem nyugvó félnek a birtokon kívüli feljebbviteli azzal a hozzátétellel engedik meg, hogy az ilyen sommás úton ítélt pereket a feljebbviteli ítélőszékek legközelebbi ülésükön tartoznak elintézni. A 4. § szerint a megépített létesítmények használati díja a vállalkozóktól függ, de azt, hogy a díjak szedése mikor kezdődjék, s meddig tartson, azt a Főkormányszék a vállalkozókkal kötendő alku által fogja meghatározni. Az 5. § úgy rendelkezik, hogy a felmerülő kérdések megoldásában a 3. §-ban felsorolt bíróságok illetékesek. A 6. § arról intézkedik, hogy az úrbéri földekért nyerendő kárpótlást nyert földesúr köteles „az úrbéri lasjtromot megigazítani, s illető jobbágyának kilenced és egyéb adózásait és szolgálatait igazságos arányban leszállítani" .Mindezekért a földesurat, s — ha a szabad eladási jogában csorbulást szenved — a jobbágyot is kártalanítani kell. „Az illy úrbéri földek eránti értekezések alkalmával" legyenek jelen a „köz-tiszti ügyvédek" is. A 7. § szerint a vállalkozókat felmentik a vállalat utáni közdadózás alól, s biztosítják őket, hogy minden önkényes megadóztatástól mentesek lesznek, de tartoznak „az úrbéri kisajátított és a vállalat helyéül használt javakra aránylag eső adót megfizetni" — s a vállalkozók által alkalmazott „mester emberek, felvigyázók és cselédek" ha nem nemesek, tartoznak adót fizetni az adózási fennálló rendszer szabályai szerént." Végül a 8. § szabályozza, hogy a „vállalatokra való felügyelés az illető KözTörvényhatóságokra" tartozik, s az okozott károk ügyében a 3. §-ban megjelölt bíróságok ítélkeznek sommás úton, mely ítéletek ellen egyedül a birtokon kívüli feljebbvitelnek van helye, s a vállalkozónak „rögtöni terjes elégtételt" szereznek. Akik pedig szegénységük miatt az okozott kárt megtéríteni nem képesek — az illetékes törvényszékek által megszabandó büntetésben részesülnek — az okozott károk megtérítése ilyen esetben a vállakozó kötelessége.

5 Nem érdektelen, ha röviden megvizsgáljuk e törvény keletkezésének körülményeit. A kérdés 1836. febr. 3-án jött először szóba a karok és rendek kerületi ülésén, mikor az állandó híd építésével kapcsolatban a kisajátítási jogról tárgyaltak. Pest városa ugyanis túlságosan nagy árat kért a hídhoz átengedendő telekért, s a gyűlés azt indítványozta, hogy ha nem jön létre megegyezés, a megváltás összegét állapítsák meg bírói úton. Vay János Szabolcs vármegye első követe egyenesen kisajátítási törvényt sürgetett. Deák Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy ha — mint tervezik — Lemberg (ma Lvov) és Bécs között felépül a vasút, Magyarországon pedig nem — az ország nem tud majd versenyezni a lengyel gabonaexporttal, az osztrák piac elvész, a Tisza vidéke, a Bánát és Bácska tönkremegy. Mivel az országnak nincs pénze vasútépítésre, ezt csak magánosok tehetik meg. (A Lemberg—Bécs közti vasút egyébként csak 20 év múlva valósult meg.) A gyűlés kimondta, hogy a vasutakra, csatornákra és hidakra a kisajátítás jogát minden esetben országos bizottság mondja ki. Ezután a kerületi tanácskozás 233