Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

A magyar bírósági gyakorlatban a vádelves (accusatorius) elv a vizsgáló, nyomozó elvű un. inquisitorius eljárással keveredve, ez utóbbi sajátosságai eró'sen felülkerekedve, érvényesült. Ebben a gyakorlatban az eljárási funkciók keverednek. A vizsgáló (szolgabíró) gyűjtötte össze a bizonyítékokat, (gyakran a mentő körülményekre vonatkozó vizsgálatokat is ugyan az a személy), ő terjesztette be azokat a bíróság elé és mint láttuk részese volt az ítélethozatalnak is. Kihallgatta a tanukat, a terhelt vallomását is ő vette jegyzőkönyvbe, az esetleges szemléket is ő hitelesítette. Mivel, majd látjuk a későbbiekben, a bíróság az általa ismertetett jegyzőkönyvek alapján ítélkezett számos tévedésre volt lehetőség. Az ezen eljárás típusnak a tortura állandó és nem tiltott velejárója volt. A nemtelenek elleni — főleg lopás — ügyekben kivétel nélkül alkalmazták is, a boszorkány perek „nélkülönözhetettlen" kelléke volt. 4.2. A tudomásulvétel formái A bűncselekményekről való ismeretszerzés egyik, törvények által is kötelezett» módja az alispáni, majd a XVIII. században a szolgabírói cirkálások voltak.

33 A XVII. század zűrzavaros évei ezt a formát nem nélkülözhették, bár végrehajtása számtalan nehézségbe ütközött. A közállapotok aggasztó helyzete, valamint a királyi rendeletek is azonban legalább negyedévenkénti megtartását írták elő. A települések egymástól több napi távolságra, lakói állandó töröktől, martalócoktól való félelemben éltek. Az elfogott bűnözőket pedig nem tudták a távoli megye igazságszolgáltatása elé juttatni. A parasztvármegye működése során próbálkozott azzal, hogy az általa elfogottakat el is ítélje, ez azonban legtöbbször a nemesi megye rosszallását váltotta ki.

34 Alkalmanként a lakosságot is felszólították a gonosztevők üldözésére,

35 de — a helyzet fentebb említett ellentmondásos volta miatt — az elfogott bűnösökön ítélőket a megye kérdőre vonta, miért nem szolgáltatták ki neki az elfogottakat.

36 Hiába voltak az ismételt felszólítások, az eredmény jóval a várakozás alatt maradt.

37 A közállapotokban a török alóli felszabadulás sem hozott gyökeres változásokat. Az ezt követő nagy népmozgás sem segített a bűnözés visszaszorításának. Az alispán személyes felelősségre vonásának és elmarasztalásának is kevés hatása volt a megye közállapotának javítására. 1699-ben az udvar nagy felháborodással vette tudomásul, hogy az általa a délvidékre küldött Marschingli grófot Kecskemét környékén megtámadták, kifosztották, számtalan emberét megölték^ a gróf saját életét is alig tudta menteni.

38 A kancellária szigorú megrovásban részesítette a megyét a közbiztonság ilyen mértékű hiányosságai miatt. Az 1700-as évek elejétől a szolgabírákat is bevonták a cirkálások tartásába, de a közállapotok biztonságosabbá tételébe igen keveset tudtak tenni.

39 A hatékonyság növelése miatt a birtokosokat is kötelezték, hogy az uradalmaikba feltűnő kétes elemeket jelentsék.

40 A Rákóczi szabadságharc után kezdett a helyzet annyira javulni, hogy cirkálásokat fokozatosan megszüntették, és a bűnügyekről való tudomásul szerzés másik formája a „közvetlen" kezdett érvényesülni. Ez azt jelentette, hogy pusztán gyanú206