Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században
más kellett, hogy legyen, mivel a két törvényszéki forma dátumait párhuzamba állítva úgy tűnt, hogy egyídőben zajlottak, külön-külön helyiségben. A kisebb törvényszék jegyzőkönyveinek részletesebb bevezetéséből azt is megtudhatjuk, hogy a XVIII. században a bíráskodásban jelenlevők száma nőtt, hiszen a 30-as években számtalan tárgyalási nap ismertetésekor az elnöklő alispánon kívül 4 szolgabírát, 2 esküdtet, az Ordinarius notarius-t sorolták fel. Sőt egy lólopási ügyben a perceptor jelenlétére is találunk bejegyzést. A számok emelkedése arra utal, hogy a megyébe visszakerülve a bíróság tagjai könnyebben eleget tudtak tenni kötelezettségeiknek. A nemesi sedria bíráinak tényleges jelenlétére adatokat nem tudunk idézni, mivel a rendelkezésre álló iratok erre nézve adatot nem tartalmaznak. Feltételezni tudjuk csak, hogy itt még inkább végbement hasonló változás. 3.1. A bíróság tagjai Az alispán, egy személy ben sokféle feladatnak felelt meg. A megye közigazgatási, hosszú ideig mint láttuk, bíráskodási feladatai ellátása mellett a megye politikai életében is meghatározó szerepe volt. Ezen kiemelt feladatokon kívül, lejebb igazoljuk még, neki kellett a megye közbiztonsági állapotról is gondoskodni. A XVII. század során a kötelezően előírt — gyakran negyedévente — tartott alispáni cirkálásokat is neki kellett tartani. Témánk szempontjából, összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a bűnesetek felderítésében valamint a per során is kiemelten fontos szerepe volt. A korábbiakban arra már kitértem, hogy mennyire ellenmondásos volt a bíróság előtti kettős tevékenysége, emit egyébként Werbőczi Tripartitumának II. fej. 22. tc-je is tiltott. 23 Úgy tűnik, hogy a gyakorlat nem vette ezt az előírást figyelembe. A XVII. század során a vádemelési tevékenység azonban igen tarka képet mutat. Jelzi azt is egyben, hogy a kortársak is ellenmondásosnak érezhették a kettős szerepét. így pl. 1681. június 31-i generális congregation Wattay Pál helyettes alispán emelt vádat a boszorkánysággal vádolt asszony ellen. 24 1696-ban a január 3-i gyűlésen, az akkor hivatalban lévő helyettes Zoltán László emelt vádat a lólopással vádolt Horváth János ellen. 25 Az itt hozott ítélet azonban jelzi, hogy nem mindenkor ismerték el a helyettesítésre vonatkozó jogkörét, mivel a kiszabott — halálos ítéletet — csak akkor tartják végre hajthatónak ha „az alispán másként nem rendelkezik." A vádemelésnek, mint a per megindításának legfontosabb lépésének, az alispán személyétől és hivatalától való elválásnak első jele már szintén a XVII. század végén nyomon követhető, de teljes visszaszorulására csak a XVIII. század 20-as éveire tehető. A „Dni Magistrates" emel vádat 1689. június 14-én a lólopással vádolt Keresztes János ellen. 28 Hasonlóképpen a Magistratus emel vádat 1699. július 10-én — Lackovits László procurator útján Varga Benedek házasságtörő ellen. 27 Az 1702. febr. 8-i sedrián azonban ismét az alispán emel vádat — a megyei ügyész útján — Solcsán János gyilkos ellen. 28 A november 13-i közgyűlésen, ugyan ebben az évben, már ismét Magistratualis keresetet indítanak az ügyész képviseletében az emberöléssel vádolt Csontos Márton ügyében. 29 Az idézett példákból azonban az ügyész feladatkörének alakulása is nyomon követhető. Jó ideig nincs 204
