Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

V. 3. A bírói hatalom jelvényei, jelképei A községbírónak közösség feletti hatalmát külső jegyek, jelek is demonstrálták. Megjelenésének is egyértelműen ki kellett fejeznie, hogy a faluközösség tagjainak bírája, vezetője és gondviselője. Öltözéke, viselete, magatartása az úri, nemesi viselet és viselkedés leszármazott, lokális másolata volt, különösen a XVIII. századtól kezdve. Kalapja maga is jelkép, a régi bíró hivatalból való visszalépésének jeleként leteszi az eskütételkor az oltár zsámolyára, vagy a bírói hivatal asztalára, amit az új bíró felvesz. A községbíró, törvény bíró — a XVIII. század második felében már a község kétlovas kocsiján közlekedett, amelyet külön erre a célra tartottak fenn a teherszállításra szolgáló községi ökrösszekerek mellett.

294 Birói hatalmát a bírópálca fejezte ki leginkább, amelyik tulajdonképpen az uralkodói jogar leszármazottja. A bíró és bírói testület ítélteiben mindig a „bírói pálca erejére", „a bírói testület hatalmára" hivatkozott, illetve a bírói hatalom korlátjának, mértékének a kifejezését adják meg, amikor azt a fordulatot használják, „ameddig a bírói pálca hatalma terjed". Az utóbbi szólást általában akkor használják, amikor visszaeső, javíthatatlan bűnösöket küldenek az úriszék elé. A bírói pálcát ünnepélyesen adták át az bírónak.

295 A pálca ítélethozatalkor volt a bíró kezében vagy kezeügyében a tanácsban, ritkán vitte magával, akkor amikor megjelenésének, hatalmának különös nyomatékot kívánt adni. A pálca nemes fából készült, többnyire gyümölcsfából, nyele és feje díszített, faragott volt. Fejét néha réz, ezüst lemez-domborítással borították, amelyen jelképek (nap, hold), esetleg jelenetek (Ádám és Éva a paradicsomban) voltak láthatók. A bíró közhitelének mivoltát a bírói pecsét fejezte ki, amelyik szintén az uralkodói pecsét leszármazottja. (Maga a vörös pecsétviasz is, amelyet a koraközépkorban csak az uralkodó használhatott, a XVIII. században már teljesen populáris.) A bírónak joga volt használni pecsétjét minden olyan ügyben keletkezett iraton, amelyben joga volt intézkedni. A bírói pecsétet is ünnepélyesen nyújtották át az új bírónak. A bíró széke a községbíró helyi közhatalmának a kifejezője volt és mint ilyen ugyancsak az uralkodói trónus leszármazottja. A XVII—XVIII. századból fennmaradt példányai egytől-egyig karosszékek. A szék használata kezdetben a magyarságnál méltóságjelző volt, innen származik a törvényszék, ítélőszék, székhely stb. szavunk. A falu ládája, amelyben a bírói pálcát, a pecsétet, a viaszt és az iratokat („iratos láda") őrizték, szintén bírt bizonyos hatalmi jelvény jelleggel. Ez nemcsak faragott, festett, veretes kidolgozásában nyilvánult meg, hanem abban is, hogy az új bírónak ezt is ünnepélyesen adták át, amikoris az ellenőrizhette a tartalmát. A kaloda, mint az ítéletvégrehajtó hatalom jelképe állt a mindenkori bíró háza előtt, majd a községházák felépítése után az előtt vagy valamilyen központi tér közepén. Külön szertartás jelleget öltött a nehéz alkotmány átvitele az előző bíró házától az újéhoz. Ez leginkább abból derül ki, hogy a „kalodavivők" nagyobb mennyiségű bort vagy pálinkát kaptak.

206 A községházák általában a XVIIL század második felében épültek fel PPS vm. falvaiban, kulcsaik — a városok és mezővárosok kapuinak a mintájára — szintén a 188