Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

Tápiószelén is a XVII—XVIII. század fordulójától egymás mellett él a nemes és a paraszt község. A szelei nemesség élén hadnagy áll, mégpedig 1732-ben Kanyó Pál, aki az egész kommunitás nevében írja levelét a vármegyéhez egy elfo­gott gonosztevő ügyében. Erről az iratról ismerjük a szelei „nemes község" pecsétjének egyetlen lenyomatát. A paraszt Tápiószele pecsétjét több fajtában és példányban sikerült összegyűjteni 1754-től kezdve folyamatosan. 271 Ismerjük Alsódabas nemesi közbirtokosságának és Felsődabas jobbágyközsé­gének pecsétlenyomatait is. 272 Általában úgy tűnik, hogy a nemesi községek irattermelése mennyiségre ele­nyésző lehetett a parasztközségek irattermelése mellett. Ezt támasztja alá, hogy a nemesi közösségek kevesebb családdal rendelkeztek, mint a paraszti közösségek. Tápiószelén 1744-ben 77 taxás család élt, amelynek csak egy része volt jobbágytel­ken gazdálkodó nemes. A megye hatósága 1760—61-ben először emelte ki összeírá­saiban a nemeseket a taxalistáknak ugyancsak vegyes osztályából, ekkor Tápió­szelén 18 nemes családfőt és családját írták össze. 273 Voltak tiszta nemes községek is, paraszti „testvér" községek nélkül. Ilyen község Pest megyében Áporka, ezt hirdeti pecsétjének a körirata is és pecsétmeze­jében lovát jobbra ugrató, kardját magasra emelő, szembe néző, barokkkori ne­mesi lovasa is. Majosházáé hasonló. 274 Sajnos, a felsorolt nemesi községek által kezdeményezett, kiadmányozott ira­tokból csak néhány szálat ismerünk, ezért szervezeteik elemzőbb vizsgálatára je­lenleg nem vállalkozhatunk. IV. 2. A nemesi és jobbágy község összeütközései Bármennyire is meglepőnek látszik, a községbíró, illetve a parasztvármegye jog­hatósága esetenként kiterjedhetett nemesek fölé is. PPS vm. közgyűlése a nádor levelének értelmében elrendelte 1664. jan. 16-án, hogy a török által elűzött neme­sek közül azokat, akik rablással szerzik meg élelmüket, el kell fogni és a királyi hadseregbe kell besorozni vagy más módon kell őket szolgálatra kötelezni. A vár­megye 1664. dec. 11-én kelt pátens-levelében már egyenesen a népet szólította fel a rablók és csavargók üldözésére és elfogására nem téve különbséget nemes és nemtelen rabló között. 275 Másik módja a nemes alárendelődésének a jobbágytelkek közé ékelődött, azok közé kevert telke miatt volt lehetséges. Miksa 1567. (II.) decretumának 6. cikkelye ugyanis elrendelte, hogy a telkek mennyiségére és milyenségére (egész, háromnegyed, fél stb.) nézve a falusi bírákat kell mindig megkérdezni, akik vallo­másukat esküvel erősítsék meg. A falubírák sok esetben, főleg, ha a török elől menekült nemes szórvány telkéről volt szó, „megfeledkezhettek" a telek nemesi voltát felfedni, amennyiben a község érdeke azt úgy kívánta. PPS vm. hatósága előtt néhai Pédery Mátyás és felesége, néhai Tassy Szófia unokái tiltakoztak a XVII. század végén, amiért a megyei összeírok a jobbágytel­kek sorában vették fel az ő nemesi telkeiket — többek között — Hévízgyörkön és Kartalon egyet-egyet. A tiltakozás szerint a telkek Tassy János gyermekeinek, Mihálynak és Szófiának 1637-ben végrehajtott birtokosztályából származ­nak. 276 A XVIII. század második felében már semmilyen telki állománnyal nem ren­182

Next

/
Thumbnails
Contents