Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

felvette a művelhetővé tevő személynevét. Fodor Péter ortványát 1639-ben Ácsán, Bussay Nagy István rétjét 1651-ben Püspökhatvanban, Füle Máté rétjét 1673-ban, 1700-ban Csővárott, Császár Demeter földjeit 1702-ben Mácsán, Kincses János rétjét 1700-ban Mácsán említik.

155 A földközösség rendszerét igazából a XVIII. század közepén Pest megyében is fellendülő majorsági gazdálkodás útjai keresztezték, annak célpontjává vált. Abonyból 1764-ben 32 jobbágy-család szökött meg, mert földesuraik „a telkeket az addigi négy helyett öt felé osztották, hogy egy házhely után 5 forint censust szedhessenek, a közös legelőből versengve árkoltak körül tekintélyes darabokat maguknak, megmaradt részére pedig a maguk s árendás birkások töméntelen juhát hajtatták, úgy hogy a jobbágynép igás- és fejősjószága alig talált ott élelmet magának, a bírák határbeli rendtartására meg ügyet sem vetettek.

158 A XVIII. század végén a kenderföldek egyenlő kiosztását, ami megfelelt volna a földközösség alapelveinek, maguk a telkes jobbágyok tartják sérelmesnek, igazságtalannak. Bagón 1768-ban a kenderföldek két darabban vannak, az egész helyes gazda, a félhelyes és a zsellér is ugyanakkora (egy pozsonyi mérő) részt birtokol, abból a meggondolásból, hogy testi ruhára mindenkinek egyformán szüksége van.

157 A kenderföldeknek ugyanilyen elosztása 1785-ben a veresegyházi gazdák között már elégedetlenséget keltett, mert a század végére megnövekedett kereskedelmi lehetőségeket éppen a zsellérek, özvegyek aknázták ki, eladva termett kenderüket, míg erre a gazdáknak, nagygazdáknak — az azonos elosztás mellett — nem volt lehetőségük családuk és cselédségük számosabb volta miatt. Ezért a veresegyházi bírák és jobbágyok közül néhányan 1785-ben panaszt tettek Bódi Mihály ispán előtt, „hogy akik egyhelyes vagy fél helyes gazdák, annyi kender földet nem bírnak, mint az zsellér jobbágyok, és az füzetes tudniillik fonás váltság raitok meg vétetődik, házhelyes mineműsége képest, hogy tehát kinek kinek birtoka szerint kender földgye lenne, szükség képpen el köllene osztani, más különben itt edgyesség soha sem lészen, mert egy fertályos gazda, vagy egy özvegy asszony zsellérségben lakván annyi kender földet bírjon mint 2/4 helyes, vagy égisz helyes, es azzal kereskedgyen, azt a panaszolkodók és igát viselők szenvedni nem akariák, vagy ha úgy maradna ezeken kívül magoknak érdemek szerint kender földet az Mgs Uraság által ki adatni kévánnak, azt én ugyan magamis tapasztalom hogy ollyanok kiknek értékén fölül vagyon kender földgyök pénzért el adgyák". jelentette az ispán márc. 4-én az uradalom kormányzóságának. Az uradalom meglehetősen gyorsan intézkedett az elégtelenség lecsillapítására, mert márc. 10-én összeíratta a veresegyházi váci részen lévő 90 jobbágy kenderföldjét, amelyben a földeket minősítették is, hogy azok igazságosan eloszthatók legyenek.

158 A szőlő a határbéli rendtartásban külön területet alkotott, abban a községnek egy másik választott embere a hegymester, vagy hegybíró volt illetékes. Pest megyében az 1686, még inkább 1711 után visszatelepülő és betelepülő népesség a legnagyobb szorgalommal a szőlőtelepítés körül munkálkodott, nemcsak az általános borisszaság — a vizek fertőzöttek voltak! —, hanem a szőlő kedvezményes és jövedelmező volta miatt. Az Eszterházyak 1748-ban a szigetmonostoriaknak irtásra kiadták a Leányfalu puszta határában lévő Kőluknak felső oldalát 5 évi bordézsma elengedése mellett. A szerződésben állt, hogy később az uradalomtól „hegy könyvet", azaz hegy törvényt kapnak és annak idején maguk közül hegybírót kell válaztaniuk.

159 162