Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

II. 5. A földközösség, a hat árbeli rendtartás A földközösség a magyarországi falurendszer kialakulásával veszi kezdetét, de gyökerei visszanyúlnak a nomád, félnomád földművelés rendszerébe.

148 A földközösségben a tulajdonjogot, a birtoklás és haszonvétel módját a falu határában lévő szántóföld, rét, legelő, erdő, halászóvíz és nádas tekintetében a faluközösség határozza meg tagjai vagy tagjainak egy része számára községi önkormányzata útján. Szabó István szerint: „A falusi földközösség azon a birtokon nyugodott, mely a falu határai között a falu közösségének a kezén volt. Ha a földesúrnak nem volt a faluban majorsági földje, a föld használata az egész falu felett osztatlanul a falu joga volt; sőt, ha a földesúrnak külön földje volt a jobbágyok földjén kívül, mely felett a birtokost a feudális birtok használata illette meg, akkor is csak ez a föld esett ki a falu joga alól. Mindaz a jog, mely a földközösség fenntartásában és szervezésében benne foglaltatott, nem sértette azonban a feudális úr birtokjogát, sokszor maga is, jobbágyaihoz hasonlóan kivette részét a közös sors alá bocsátott földből. A föld közös rendszerében két alaptényező foglaltatik: az emberi közösségé és a közös birtokot jelentő meghatározott területé. A rendszer tulajdonképpen a kettő viszonyának meghatározását jelenti. A rend bizonyos elvnek megfelelő egyenlőséget követ: a közös föld rendje nem lehet hátrányos a közös jogot birtokló emberi közösség egyes tagjai számára, a föld gyümölcsei lehetőleg egyformán jutnak a közösségi tagoknak."

149 Az osztó földközösség egykori határhasználatára számtalan helynév utal. Magára az osztás tenyéré mutat az Osztásföld Ácsán 1641-ben, az Osztásrét Aszód és Bag határán 1649-ben.

150 Az osztáskor az egy jogosultnak járó parcellák együttesen alkotják az illető „nyilait", „nyílföldeit", bár két-három vetőben vannak és több dűlőben. Ugyanakkor az egy vetőben (calcaturában) lévő nyilak összege adja ki egy-egy vető nagyságát. A bagi Harmincnyilas szántóföld tehát harminc nyílföldből állt, említik 1640-ben.

151 A nyílföldek között szántáskor fűcsíkokat hagytak, amelyek elválasztották egy-egy jogosult parcelláját a dűlőben, ezeket a csíkokat fűköteleknek, köteleknek is nevezték, tulajdonképpen azonos egységet jelöl a nyíllal, nyílfölddel. A csővári és püspökhatvani határjáráskor 1636-ban említik a Hosszú-kötél földeket, ami egyben alakjukra is rávilágít. Csővár és Ácsa határjárásakor 1700-ban jegyzik le a Köteles földek nevet.

152 A község az osztáskor, a „nyilazáskor" egyházának, papjának, később kántorának, tanítójának is oszt földet. Hévízgyörkön 1654-ben vizsgálták az egyházi állapotokat, ekkor esik szó az Egyházréte, másként Papréte területről, ugyanekkor Papföldet tartanak számon a püspökhatvani és györki határon.

153 A kettős földesúr alatti falvakban a rendszer megduplázódott természetesen. Az acsaiaknak „Szántó földök, Reteik az két Úr Jobbaginak külön, külön volt, edgik soron lakó Emberek, a másik soron lakó Embereknek jutalomért, Dézsmáért engették megh szántani osztás földeiket, mindenik a maga részit."

154 A földközösség rendszerét nemcsak az úri, nemesi tulajdon terjeszkedése bontotta, hanem maga a jobbágyság törekvései is. Az erdőirtással, egyébbel nyert művelhető területre ugyanis az irtást végző személy bizonyos egyéni jogokat szerzett, arra a földközösség hatalma nem terjedt ki, akkor sem, ha az illető jobbágy földközösség tagja volt. A saját munkával művelhetőve tett föld többnyire 161