Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
galma. 329 L. O. K. vizsgálat állapította meg 1953-ban, hogy a levéltárban a kutatóforgalom meglepően kevés „annak ellenére, hogy az ország első megyéjének Budapesten lévő levéltára". 330 A felügyeleti hatóság ennek okát a gyenge rendezettségben látta. Ugyanakkor rögzítették, hogy a levéltár dolgozói sem ismerik kellően az őrizetükre bízott forrásokat, és így kevés segítséget tudnak adni a különböző kutatásokhoz. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy a kutatóforgalom a levéltár belső munkájának is hű tükre: 1961-ig a jórészt rendezetlen anyagban alig lehetett kutatást végezni, és azok is elsősorban a jól rendezett — de politikai okokból elhanyagolt — feudális korra irányultak, 1956. október 23. és november 12. között a levéltárban szünetelt a munka. 1961-1962-ben történt a kutatóterem kialakítása — ami szintén észrevehetően csökkentette a kutatók számát 1963-ban a felszabadítás közelgő évfordulója „emelte meg" a kutatási esetek számát. 1963-1964-től érzékelhető a kiadott kutatási engedélyekből, hogy az érdeklődés végérvényesen az 1945 utáni esztendők történelmére tevődött át. A kutatás tárgyára jellemző, hogy azok többnyire valamely történelmi évfordulóhoz kapcsolódnak, illetve általánossá vált a helytörténet kutatása. Gyakran fordultak a levéltárhoz hivatalos szervek vagy magánszemélyek különféle adatokért, igazolásokért, akiknek a szükséges adatokat a levéltár dolgozói keresték meg. 331 A kérelmek legtöbbször a munkaviszony, a szakképzettség, az iskolai végzettség vagy a vagyonjogi állapot igazolásával, lakáskiutaló határozatokkal, bírói végzésekkel és ítéletekkel kapcsolatosak. Az 1960-as évek közepéig végzett kimutatások 20-50%-os eredménytelenséget tükröznek, melynek oka döntő részben az iratok hiánya volt. * A „Pest megyei Állami Levéltár" a nagyarányú begyűjtési munka és iratrendezés mellett kezdetektől fogva jelentős gondot fordított az őrizetében lévő iratanyag közzétételére, a tudományos feldolgozására. A levéltár mindig rendelkezett olyan képességű munkatársakkal, akik központilag meghatározott kutatási témák mellett számottevő egyéni feldolgozásokat is alkottak — akár a saját levéltár anyagát felhasználva, akár más helyen őrzött forrásokat dolgozva fel. Levéltárunk munkatársai adatokat gyűjtöttek az 1965-ben megjelent Földreform 1945 című forráskiadványhoz és hasonlóan kollektív, tudományos feltárá? folyt a felszabadítás utáni élet megindulása témakörben, amelynek legjelentősebb dokumentumai a Sorsforduló című kötetben jelentek meg. A levéltár anyagának felhasználásával jelentek meg a levéltár dolgozói által készített vagy szerkesztett helytörténeti kiadványok. Ezek egyik korai formája volt 1953-ban a Pest megyei Pártbizottság által megjelentetett Megyénk dolgozó népe a felemelkedés útján című brosúra, melyhez jelentős forrásanyagot gyűjtöttek a levéltárosok, a szerkesztést pedig a levéltár vezetője végezte. Igen korán, már 1955ben felmerült a Pest megyei helytörténeti olvasókönyv készítésének terve, gyűjtőmunkái azonban — a nyugodt, alkotó munka lehetőségének hiányában — csak mintegy egy évtizeddel később kezdődtek meg. Ez a kiadvány a későbbiekben sem készült el, bár jelentős mennyiségű forrást tártak fel a levéltár munkatársai. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy a megye múltját átfogóan bemutató dokumentumgyűjtemény elkészítése rendkívül nehéz: ehhez még további feltárásokra, feldolgozásokra van szükség. A levéltár igazgatója már 1959-ben jelentette, hogy Pest Megye Tanácsa támo109
