Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

A levéltár szakmai munkája Az állami levéltár dolgozói számára merőben új feladatot jelentett a levéltári gyűjtőterületen folyó iratselejtezések rendszeres ellenőrzése. A levéltári anyag védelmének kiterjesztése következtében ez a munka most már nemcsak a közigazgatási, hanem valamennyi irattermelő szervre kiterjedt. A levéltárosok azonban továbbra is elsősorban a közigazgatási iratok selejtezésének ellenőrzésére fordították a legtöbb gondot. Ennek okai mindenekelőtt, hogy ezeket ismerték a legjobban, ezek biztonságos megőrzésének tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, és ezen a területen a levéltár már bizonyos hagyományokkal rendelkezett. Ezen túlmenően szerepet játszott az is, hogy a gazdasági szervek az iratok kezelésének, megőrzésének csekély jelentőséget tulajdonítottak: az államosítás előtti iratokat válogatás nélkül semmisítették meg, az ezután keletkezett iratok biztonságával sem törődtek: a selejtezés és az iratmegsemmisítés tényét be sem jelentették a levéltárnak, írásos feljegyzést erről nem készítettek. De nem volt sokkal jobb a helyzet a tanácsok irattáraiban sem. 1951. okt. 4-én írta Lakatos Ernő levéltárvezető: „A községi és járási tanácsok igen kevés kivételtől eltekintve, irattárukra igen kevés gondot fordítanak. A legtöbb helyen az iratokat teljesen rendezetlen állapotban tárolják, többnyire fás fészerben, pincében vagy éppen mosókonyhában, igen gyakran padláson... Az iratanyagnak rendszerint állandó gondozója, irattárosa nincsen és a tanácsoknál általános az a törekvés, hogy az egész iratanyagot, minden különösebb selejtezés nélkül, egytömegben kiselejtezzék, kidobják."

325 És mivel az irattárak helyzete a levéltárosok figyelmeztetései ellenére sem javult számottevő mértékben, nem lehet csodákoznunk azon, hogy az 1956-os események alatt számottevő kár érte az iratokat. Csak a tanácsi irattárakat felmérve Pest megye 25 községében teljesen, 33 községében részben semmisültek meg iratok, vagyis a tanácsi iratok mintegy 1/3-át érte jóvátehetetlen kár. Az állami levéltár gyűjtőterülete Pest és Nógrád megyék területén 16 járásra terjedt ki, amelynek ellenőrzésével 1953-ban 4 területi referens foglalkozott.

328 Jellemző a kiszállások mennyiségére, hogy 1953-ban volt olyan időszak, amikor két hét alatt 74 helységbe jutottak el, és 288 irattermelő szervet ellenőriztek. Könnyű belátnunk, hogy ilyen körülmények között — amikor a kiadott tárcautasítások előírták, hogy hazánkban minden közületi szerv a működése során keletkezett iratokat köteles 5 évig őrizni, s az őrzési idő letelte után selejtezési eljárás alá vonni — levéltárunk erőfeszítései gyakorlatilag eredménytelenek maradtak a történeti értékű iratok megmentésére. Vagy sikerült azokat az utolsó pillanatokban levéltári kezelésbe átvenni — melynek azonban komoly akadályát jelentette a levéltár befogadóképessége — vagy pedig megsemmisültek. így semmisült meg megyénkben gyakorlatilag az 1950-es évek teljes szövetkezeti anyaga és döntő részben az ipari vállalatok iratanyaga. További gondot jelentett, hogy nem volt egységes utasítás az ún. levéltári értékminimumra, vagyis, hogy mely szervek működése során keletkeznek történeti értékű iratok. A Pest és Nógrád megyei Levéltár többször is tett kísérletet az ellenőrzendő szervek számának megállapítására. Ezek rendkívül nagy eltéréseket mutatnak: 1958^ban 1200 szervet tartottak nyilván, az 1963-ban elkészült nyilvántartó jegyzék ugyanezen a területen már csak 624 szervet tüntetett fel. A levéltár dolgozói az 1950-es években — amikor az iratanyag felderítés, selejtezés kiemelt feladat volt — átlagban 150-200 szervet látogattak meg évente. 106