Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

mennyi levéltárában meghatározott témakörökre tematikus feltárást végezzenek, amelybe valamennyi állami levéltár munkatársai bekapcsolódtak. Ez a központilag irányított tudományos feltárás nemzetközileg is figyelemre méltó kezdeményezés, amely jelentős segítséget adott a történelemkutatásnak. Ezek a kutatások a magyar történelem kiemelkedő sorsfordulóit tárták fel, korábban elképzelhetetlenül széles körben. Kiemelkedő eredményeket hozott az 1952-ben meginduló, munkásmozgalomra vonatkozó források feltárása és összegyűjtése, majd a tanácsköztársaság, a földosztás és a felszabadítás történetének legfontosabb dokumentumainak egységes szempontok alapján történő kigyűjtése. A munkák eredményeként létrejött központi kiadványok mellett csaknem valamennyi megyei levéltár is közzé tette a saját területére vonatkozó, az adott témákhoz kapcsolódó legfontosabb forrásait. A levéltárak fokozatosan váltak a helytörténet-kutatás elismert irányítóivá, részben a kutatási lehetőségek széles körű biztosításával, részben pedig a levéltári dolgozók helytörténeti kutatásai révén. Általánossá vált a helytörténeti olvasókönyvek és a levéltári anyagot bemutató forráskiadványok megjelentetése. A tudományos kutatás biztosítására az ország valamennyi levéltárában kutatószobákat, termeket hoztak létre, és biztosították a források feltárásának lehetőségét, a levéltárak gazdag anyagának sokrétű felhasználását. Teljesen új igényt elégítettek ki az állami levéltárak akkor, amikor a múlt írott forrásait elsődlegesen ismeretterjesztő céllal tették közzé. „Kezdetben ez inkább a levéltárosok egyéni kezdeményezéseire épült és nem egy esetben a népművelő előadások halmozásában nyilvánult meg."

308 Az 1960-as évek elejére azonban egyre inkább kialakultak a levéltárak sajátosságainak megfelelő ismeretterjesztési formák : pl. a megfelelő biztonsági intézkedések mellett eredeti, a biztonság hiányában a levéltári anyagról készített másolatok kiállítása. A levéltárak szélesebb körű megismertetését azonban leghatékonyabban a tanulóifjúság „beeresztése" jelentette. Rendszeressé váltak a csoportos levéltár látogatások, középiskolai történelmi szakkörök, történelmi órák szakmai segítése. Röviden értékelve a megyei levéltárak központi, állami irányítás alatt eltöltött 18 esztendejét elmondhatjuk, hogy a megváltozott társadalmi követelményekhez a levéltárak alkalmazkodtak, fokozatosan kialakították sajátosságaiknak megfelelő tevékenységi területeiket és szervesen beilleszkedtek a tudományos intézmények sorába. A súlyosan veszélyeztetett iratanyagok begyűjtésével pedig nemzeti múltunk legalapvetőbb forrásait mentették meg, alapvetően biztosítva mind az ország, mind pedig a szűkebb környezet múltja feltárásának lehetőségét. b) A levéltár illetékessége Az 1876-ban megszervezett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási területe 1949. december 31-ével alapvetően megváltozott. A 4343/1949/XII. 14./M. T. sz. rendelet a vármegye 5 járását és három városát (Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas) az újonnan szervezett Bács-Kiskun megyéhez, ugyanakkor Nógrád megye Szobi járását Pest megyéhez csatolta. Az 1949. évi XX. törvény pedig Budapest főváros közigazgatása alá vonta a peremkerületben lévő városokat (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest) és még 15 nagyközséget. 101