Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

db), 1580-ban 1 kovács, 1 diák, 3 szolga és 7 juhos gazda (200, 200, 200, 200, 175, 150 és 125 db), 1590-ben 1 diák és 3 juhos gazda {200, 200 és 125). Gazdaságtörténeti adatok 1546-ban 1562-ben 1580-ban 1590-ben búzatized 450 kile 300 kile 300 kile 447 kile kevert tized 52 kile 152 kile 100 kile 91 kile árpatized 70 kile — — — lenmagtized — 170 akcse 30 akcse 30 akcse méhkasok száma 5 darab 140 darab 50 darab 50 darab sertések száma 11 darab 225 darab 100 darab 100 darab báránytized 85 darab 106 darab 10 darab 10 darab bárány- (akol-) jövedelem — 140 akcse 110 akcse 110 akcse bitang jószág ára — 150 akcse __ — kincstári rét jövedelme — 400 akcse 200 akcse 200 akcse széna- és tűzifaadó — 740 akcse 2000 akcse 2000 akcse menyasszonyadó és hordóadó — — 60 akcse 60 akcse bírságpénz 31 akcse 750 akcse 200 akcse 100 akcse Az 1546. évi összeírás adatai alapján a termelési viszonyok jónak mondhatók: egy-egy család gabonából átlag 184 kilét takarított be. Hasonlóan jó anyagi körülményekre utal az is, hogy dzsizje-adó és kapuadó fizetésére egyaránt 25 gazdát, a családfők 80%-át lehetett kötelezni. 1562-re a gabonatermelés családonkénti átlaga 122 kilére csökkent, majd a következő két évtized alatt ennek a felére, 64 kilére. Az utóbbi adatot azonban kritikával kell fogadnunk, mert az összeíró báránytized címén mindössze 10 darabot tüntetett fel, noha a gazdák neve fölé jegyezve összesen 1250 darab juhot vett számba. Az 1590. évi összeíró új adatfelvételt itt sem készített, hanem elődje adatait átvéve, akcsényi pontossággal ugyanannyi földesúri jövedelmet mutatott ki, mint amennyi 1580-ban volt, annak ellenére, hogy a családfők száma 35%-kai csökkent. Az 1562. évi „bitang jószág ára" tétel és a rétjövedelem intenzív marhatartásra enged következtetni. Erre a későbbi évtizedekből egészen konkrét feljegyzés is olvasható Halom pusztával kapcsolatban: „Halom puszta, Ülle falu lakosai kezén, akik rétjét kaszálják és állataikat ott legeltetik, amiért a földesúrnak évről-évre tizedváltságként 1500 akcsét fizetnek (1. fentebb Halom pusztánál). A méhkas- és sertésállomány inkább csak a saját ellátásukra szolgált, a juhállományból azonban minden bizonnyal eladásra is került. 673