Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

1546-ban 1562-ben 1590-ben szalma ára — — 250 akcse vágóhídi illeték — — 200 akcse mezei kártevés bírsága — — 100 akcse menyasszonyadó és hordóadó — — 250 akcse bírságpénz 15 akcse 225 akcse 800 akcse Az 1546. évi Összeírás adatai alapján a termelési viszonyok jónak mondhatók: egy-egy család gabonából átlag 131 kilét takarított be. Hasonlóan jó anyagi körülményekre utal az az adat is, mely szerint 5 gazdát, a családfők 71%-át dzsizje-adó és kapuadó fizetésére egyaránt kötelezni lehetett. 1562-re a gabonatermelés családonkénti átlaga 148 kile lett s mellette még intenzív szőlőműveléssel is foglalkozni kezdtek oly mértékben, hogy egy-egy család átlag 536 pintet szüretelt. 1580-ban a szolgáltatási kötelezettségeket nem részletezték, mert azok pénzbeli értékét átalányösszegben állapították meg. 1590-re a gabonatermelés családonkénti átlaga 135 kilére, a bortermelésé pedig 190 pintre csökkent (a bortermelés mennyiségileg csak egyötödével csökkent; az átlag a felszaporodott családok miatt lett a korábbinak majdnem az egyharmada). Az 1559. évi defterben feljegyezték, hogy a falu lakosainak Várad faluban és Tah pusztán szőlőik voltak. Várad falu összeírása során még azt is feltüntették, hogy a tótfalusiaknak 1400 pint volt a musttizedük, Tah pusztán pedig 936 pint. Bortermelésük fellendülése azonban átmeneti jellegű volt, mert Várad lakosai 1562-re visszatértek, Tah pusztán pedig ekkor már Törd a, Vácrév és Várad faluval kellett osztozniuk. Az 1580. évi összeírásban viszont az ismét lakatlan Várad falut már úgy vették nyilvántartásba, mint Tótfalu lakosainak szántóját. A falu méhkas- és sertésállománya 1562 körül még csak szűkösen biztosíthatta a saját fogyasztásuk szükségletét, de már az 1590. évi kimutatás szerint ellátásukon kívül eladásra is jutott belőle. A juhtenyésztés ugyancsak 1590 körül kezdett megindulni. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 1100 akcse, Hüszejn Isztrofcsa, tímár-birtokos, a budai mírmirán egyik csausa. 1559-ben Szentpetre pusztával együtt 5186 akcse, szultáni hász-birtok. 1562-ben 11 119 akcse, szultáni hász-birtok. 1580-ban Várad pusztával együtt 25 950 akcse; ehhez hozzácsatolták még az 50 akcse jövedelmű Batka szigetet, valamint a visegrádi felső vár mohamedánjainak 3100 akcsét kitevő kertadó, gyümölcstized és egyéb földesúri jövedelmét, melyek együttes hozama 29 100 [sic] akcse volt, amit közösen bírt Naszuh bin Mahmud, a visegrádi felső vár szerbölük je 1800 akcse ós még 17 janicsár 17001700 akcse részesedéssel. 1590-ben 24 000 akcse, haszonélvezőjére nincs adatunk. 650