Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

Gazdaságtörténeti adatok 1546-ban 1562-ben 1580-ban 1590-ben búzatized 328 kile 180 kile 337 kile 337 kile kevert tized 10 kile 50 kile 178 kile 178 kile len- és kendertized — — 80 akcse 20 akcse lencse- és babtized — — 20 akcse 120 akcse árpatized 18 kile — — — szénatized 80 akcse — — — a Királ András néven ismert kincstári rét jövedelme — — 300 akcse 300 akcse széna- és tűzifaadó — 500 akcse 800 akcse 950 akcse méhkasok száma 5 darab 25 darab 40 darab 290 darab sertések száma 13 darab -(!) 25 darab 25 darab báránytized 7 darab 73 darab 25 darab 50 darab malomkerekek száma, fél évig járó — — 1 1 szalma ára — — 50 akcse 50 akcse menyasszonyadó — 50 akcse együtt: 25 akcse hordóadó — — 50 akcse 25 akcse bírságpénz 15 akcse 100 akcse 53 akcse 553 akcse 1546-ban és 1547-ben a szolgáltatási kötelezettségek nyilvántartásba vétele után az alábbit jegyezték fel: „A nevezett falu kijelöltetett arra, hogy amikor Pest várának hidjai, ágyúi és őrházai kijavításához fa szükséges, akkor azt levágják és a saját szekereiken az említett várba szállítják. Amennyiben ily módon ezt a szolgálatukat teljesítik, a kincstárnak járó rendkívüli adókkal vagy más követelésekkel, valamint akár várépítés, sáncmunka, akár a szpáhijuknak széna- vagy tűzifaszállítás adódna, azzal ne terheljék őket. Miután a földesurat illető tizedeket és adókat megfizették, az említett szolgálatukon kívül más módon ne szolgáltassák őket." Az 1546. évi összeírás alapján a megélhetési viszonyok alighogy közepesnek mondhatók: egy-egy család gabonából átlag 116 kilét és szénából 2—3 szekérrel takarított be. Hasonló anyagi körülményekre utal az is, hogy dzsizje-adó és kapuadó fizetésére egyaránt 12 gazdát, a családfők 41%-át lehetett kötelezni. Később, 1562-re a gabonatermelés családonkénti átlaga kevesebb (115 kile) lett, de 1580-ra 147 kilére emelkedett. Ekkor már Bódogasszonkáta pusztán (1. fentebb) is „szántottak-vetettek, rétjét kaszálták és állataikat legeltették". Marhatartással már korábban behatóan foglalkoztak: az 1563/64. évi váci vámnaplókból ismerjük, hogy Szentlőrinckátáról 7 1

/

2 hónap alatt 222 marhát hajtottak Bécs felé eladásra. Az 1590. évi összeíró a gabonatermésről új adatfelvételt nem készített, hanem ugyanannyi földesúri jövedelmet mutatott ki, mint elődje, ami által a 19 családfőt sokkal jobban megterhelte; 1580-ban egy családfőt átlag 286 akcse, 1590-ben pedig 526 akcse fizetésére köteleztek. Az apróállatállomány még saját fogyasztásuk szükségletét sem biztosította teljesen; feltűnő, hogy 1562-ben egyetlen disznót sem vettek számba, a juhállomány viszont ekkor volt a legnagyobb (710 db). 87* 579