Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

halt, s mivel a beköltözöttek száma mindössze 2, a sarjadékoké pedig 1 volt, 1559-ben 23%-kal kevsebbet tudtak nyilvántartásba venni, mint 13 évvel korábban; a családfők száma ezen belül 25%-kai lett kevesebb. A következő három év alatt azonban beköltözők révén 40%-kai nőtt az összeírtak száma, illetve ezenbelül a családfők száma 83%-kal gyarapodott. 1580-ra a nyilvántartásba vettek száma ismét apadt 28%-kal, a családfők száma pedig 9%-kai. 1590-re pedig további 20%-os csökkenés következett be, úgy a családfők, mint az összeírtak számában (tekintve, hogy ekkor sem nőtlen fiút sem nőtlen testvért nem írtak össze). Az első összeíráshoz viszonyítva tehát megállapítható, hogy a 44 év eltelte után az összeírtak száma 38%-kal fogyatkozott meg, a családfők száma azonban ugyanannyi lett, mint 1546-ban volt. Foglalkozásra utaló adatok nincsenek. Gazdaságtörténeti adatok 1546-ban 1562-ben 1580-ban 1590-ben búzatized 62 kile 90 kile 75 kile 20 kile kevert tized 50 kile 65 kile 45 kile 19 kile lenmagtized — 50 akcse 30 akcse 100 akcse széna- és tűzifaadó — 200 akcse 150 akcse 400 akcse szalma ára __ — 10 akcse 178 akcse méhkasok száma 5 darab 25 darab 20 darab 150 darab sertések száma 6 darab 38 darab 10 darab 70 darab báránytized 40 darab 4 darab 5 darab 15 darab menyasszonyadó és hordóadó — — 60 akcse 100 akcse bírságpénz 28 akcse 35 akcse 20 akcse 50 akcse Az első összeírás adatai szerint a megélhetési viszonyok jók lehettek: egy-egy család gabonából átlag 140 kilét termelt. Hasonlóan jó anyagi körülményekre utal az az adat is, mely szerint dzsizje-adó és kapuadó fizetésére egyaránt 5 gazdát, a családfők 62%-át lehetett kötelezni. 1562-re a termelés családonkénti átlaga gabonából ugyanannyi, 140 kile lett. Két évtized múlva (bár lényegében ekkor új adatfelvétel nem készült), azonban 120 kilére, 1590-re pedig 48 kilére csökkent. Feltűnő az 1590. évi összeírónak az az igyekezete, hogy földesúri jövedelemként pontosan azt az összeget mutassa ki, mint elődje (aki már szintén másodkézből vette az adatokat) 1580-ban: annak ellenére, hogy gabonából csak az egyharmada termett, szalma áraként 178 akcsét tüntetett fel a korábbi 10 akcséval szemben. Valószínű ugyanígy az ő önkényes megállapítása a méhkasok és a sertések magas száma is. Az apróállatállomány 1562 körül fogyasztásuk szükségletét meghaladta, tehát el is adhattak belőle. A későbbi évtizedekben azonban a vonatkozó adatok itt is papírízűek. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 1570 akcse, Mehmed, a budai vilajet beglerbógje, hászbirtokos. 569