Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

1559-ben 1 kovács, 4 juhos gazda; 1562-ben 2 diák, 1 kovács, 2 juhos gazda; 1580-ban 2 diák, 5 juhos gazda; 1590-ben 2 diák, 9 szolga. Az 1546-ban összeírt 2 diák neve fölé 13 évvel később feljegyezték, hogy ,,meghalt". Helyükre azonban a viszonylag még mindig népes falu hamarosan újra két diákot vonzott; az egyiknek, György diáknak leszármazottai, „György diák István, János és Péter" még 1590-ben is Abonyban laktak. Feltűnő viszont a kovácsok hiánya az utóbbi évtizedekben, noha 1590-ben 9 szolga dolgozott állandóan a falu gazdáinál. A juhos gazdák 1546-ban átlag 200—250 juhot tartottak egyenként, míg 1580-ban ennek a felét, családonként 100—120 darabot. Meg kell említenünk, hogy az 1590. évi összeírás névsorában nem tüntették fel, hogy kinek mennyi juha volt, noha báránytizedet ekkor is fizetni kellett (1. az alábbi táblázaton). Gazdaságtörténeti adatok 1546-ban 1562-ben 1580-ban 1590-ben búzatized 412 kile 590 kile 1000 kile 900 kile kevert tized 140 kile 1500 kile 600 kile 600 kile árpatized 40 kile — — — lencse- és babtized — 180 akcse 50 akcse 50 akcse lenmagtized — 72 akcse 15 akcse 15 akcse vöröshagymatized és fokhagyma— 25 akcse 10 akcse 10 akcse tized tűzifa- és szénaadó 1000 akcse 2000 akcse 2445 akcse 4500 akcse szalma ára — — 100 akcse 100 akcse juhok száma 1239 darab 350 darab 625 darab — báránytized 100 darab 150 darab 50 darab 50 darab méhkasok száma 25 darab 150 darab 25 darab 25 darab sertések száma 8 darab 250 darab 250 darab 250 darab malomkerekek száma — 4 7 7 templomadó — 50 akcse — — vágóhídi illeték — 100 akcse 200 akcse 200 akcse bírságpénz 10 akcse 1000 akcse 500 akcse 470 akcse hagyatékból — 1500 akcse 500 akcse 500 akcse Az 1546. évi összeírás adatai szerint a gabonatermelés családonkénti átlaga rendkívül alacsony, mindössze 39 kile (kb. 10 mázsa) volt. Ekkor nem járt egyetlen malom sem, melyet a törökök megadóztathattak volna. Az elszegényedésre utal az is, hogy a családfőknek csak a 40%ára tudták kiróni a dzsizje-adót. Hasonló szegénységben éltek a szomszédos Törtei faluban (1. alább) is, ahol a gabonatermelés családonkénti átlaga 26 kile volt, és a családfőknek itt is csupán a 44%-át kötelezték dzsizje-adó fizetésére, összehasonlításul megemlítjük, hogy a szomszédos Cegléden 94 kile, Tetétlenen 120 kile és Füzesmegyeren 138 kile lett ugyanakkor a gabonatermelés családonkénti átlaga, A dzsijze-adót pedig Cegléden a családfők