Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

Az 1559. évi defter szerint az 1546-ban Összeírtak közül meghalt 1 családfő és 1 nőtlen fiú; ott maradt továbbra is 2 családfő és 1 nőtlen fiú. Rajtuk kívül 1559-ben nyilvántartásba vettek még 8 családfőt (összeírási sorba egyetlen fiú sem került), akik révén az összeírtak száma kétszer annyi lett, mint 13 évvel korábban volt. Utána három év alatt pedig ismét annyi beköltöző jött, hogy számuk megint megkétszereződött. A következő két évtized alatt azonban az összeírtak száma kettővel csökkent, ehhez viszonyítva egy évtized múlva pedig hárommal több; az egykori lakosság száma tehát végül is megötszöröződött. Foglalkozásra utaló adatok nincsenek. Gazdaságtörténeti adatok búzatized kevert tized méhkasok száma sertések száma lenmagtized kendertized bírságpénz kincstári rét jövedelme széna- és tűzifaadó szalma ára hagyma- és fokhagymatized bitang jószág ára akoladó, a nevezett falu közelében meny asszony adó és hordóadó 1546-ban 114 kile 144 kile 8 darab 13 darab 29 akcse 1562-ben 150 kile 160 kile 65 darab 125 darab együtt: 120 akcse 200 akcse 200 akcse 15 akcse 150 akcse 1580-ban 140 kile 100 kile 25 darab 65 darab 20 akcse 200 akcse 300 akcse 700 akcse 100 akcse 1590-ben 140 kile 100 kile 25 darab 65 darab 20 akcse 50 akcse 100 akcse 850 akcse 100 akcse 1000 akcse 50 akcse 50 akcse Az első összeírás rendkívül magas termelési eredményről ad számot: egy-egy család átlag 860 kile gabonát takarított be. Ennyi gabonát azonban a 3 család idegen munkaerő nélkül nem termelhetett. A családfők mindegyike kétségtelenül jobb módú volt, dzsizje-adó és kapuadó fizetésére egyaránt kötelezték őket. Egy-egy családfő szolgáltatási kötelezettségeinek pénzbeli értéke átlag 710 akcsét tett ki, ami az átlagosnál sokkal magasabb. Ezt a terhet azonban mégis elviselték, mert hiszen nem költöztek el, sőt még 1562-ben is ott éltek, ami viszont arra utal, hogy gazdasági körülményeik valóban jók lehettek (mert hiszen a török földesúr a defterben előírt összegnél legfeljebb többet szedett, de kevesebbet nem). A következő, az 1559. évi összeíró azonban már részrehajló lehetett, mert az általa nyilvántartásba vett tíz család összes fizetési kötelezettsége nem tett ki többet, mint 907 akcsét. 1562-re 155 kile, 1580-ra 133 kile és 1590-re 141 kile lett egy-egy család átlagtermelése gabonából, ami viszonylag jó megélhetést biztosíthatott, 292