Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

ha, ló és egyébnek vámja, mely a váci mukátaához tartozik, a nevezett mukátaa eminjének elszámolása szerint, a falu jövedelmén kívül 74 833 akcse." 1580-ban: „A tőzsérek által a nevezett város és a szegedi szandzsákhoz tartozó Réfalu kikötőjén át Bécs felé eladásra vitt marha- és ló-vám — mely a váci mukátaához tartozik —, minden darab után 1 gurust [1 magyar forintot] számítva, évenként 28 664 darab után 1 433 200 akcse; az emin [vámbiztos] defteré alapján." 1590-ben az 1580. évi defter idézett szövegét másolták le pontosan, amiből arra lehet következtetni, hogy 1580 után a vámbiztosok részletes elszámolási deftert nem vezettek, ezért kellett az összeíráskor az 1580. évit alapul venni. Az 1546. évi összeírás szerint a gazdasági viszonyok kedvezőek voltak : egy családfő gabonatermelési átlaga 80 kile, bortermelési átlaga pedig 419 pint volt. A dzsizje-adót és kapuadót egyaránt ötvenen fizettek, tehát a családfők 38%-a volt csak módosabb, így elég sokan éltek bérmunkából vagy halászatból. 1562-re a gabona- és bortermelés mennyiségileg ugyan kevesebb lett, de a családfők számának csökkenésével, azok átlagtermése vagy a tizedkivetés (89 kilére, illetve 471 pintre) növekedett. Figyelemreméltó emellett a kincstári szőlő kimutatott jövedelme, valamint a lenmagtized, mely értéke szerint egyharmadát tette ki a búzatizednek. 1580-ra mennyiségileg tovább csökkent a gabona- és bortermelés, és a családok számának növekedésével ezúttal a termelési átlag is kevesebb lett: 59 kile, illetve 278 pint. 1590 körül pedig már Kövesfok pusztán (1. alább) is szántottak-vetettek. A disznótartás és a juhtenyésztés nem volt jelentős, éppen csak fedezhette a családok szükségletét. A méhészet pedig 1562 után kipusztult. A „rétjövedelem" és a „bitang jószág ára" azonban fokozott marhatartásra mutat. Jelentős volt a földvári kikötő átmenő forgalma: 1560— 1561-ben évente átlag 5291 darab szarvasmarha után szedtek vámot (1. a váci mukátaa 22 hónapról szóló elszámolásának vonatkozó adatát, Fekete L.: Die SiyäqatSchrift, 313). Illetőleg a fentebb idézett adat szerint 1561-ben Földváron ós Révfalun 74 833 akcse folyt be, ami megközelítőleg 6900 darab marha vámja lehetett. Az állatforgalom a következő két évtized alatt mintegy megnégyszereződött, ahogyan ezt a vámelszámolások alapján az 1580. évi összeíró feljegyezte: évente 28 664 darab, Bécs felé eladásra vitt marhát vámoltak el. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 25 000 akcse, szultáni hász-birtok. 1559-ben 26 278 akcse, szultáni hász-birtok. 1562-ben 46 276 akcse és a kikötők, illetve révek jövedelme 74 833 akcse, szultáni hász-birtok. 1580-ban 68 180 és a kikötő 1 423 200 akcse, szultáni hász-birtok. 1590-ben 68 180 és a kikötő 1 423 200 akcse, szultáni hász-birtok. 256