Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

Az 1546. évi összeírás idején a falu életkörülményei elég kedvezőtlenek voltak: egy-egy család gabonából 15 kilét, borból 22 pintet és szénából 5 szekérrel termelt. Ennyi gabona még vetőmagnak is alig lehetett elegendő, ezért csupán a szónatermelésből tételezhető fel, hogy állattartással javítottak valamit helyzetükön. Rossz anyagi körülményeikre utal az is, hogy bár dzsizje-adó fizetésre 10 gazdát, a családfők 50%-át kötelezték, de közülük egyúttal kapuadóval is csak 2 gazdát, a családfők 10%-át tudták megterhelni. (Ez a legrosszabb százalékarány, ami eddig előfordult.) Etyek falut 1559-ben Rüsztem pasa kapta javadalomként, aminek az lett a következménye, mint Ecseg vagy Előszállás falu esetében (1. fentebb), hogy 1562-ben a szolgáltatási kötelezettségeket nem vették újból nyilvántartásba, hanem az 1559. évit egyszerűen átmásolták, vagyis az 1562. évi adatsor az 1559-ben ott élt családok termelését tükrözi. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy 1559-re a gabonatermés mennyiségileg majdnem a négyszeresére, a családonkénti átlagtermelés pedig több mint a nyolcszorosára, 131 kilére emelkedett. A bortermelés viszonylatában nem volt ekkora eltérés: családonkénti átlagban ötször annyit, 111 pintet, mennyiségileg pedig valamivel több mint kétannyit termeltek. Ezek a termésmennyiségek az 1562-ben összeírt majdnem háromszor annyi családfőhöz viszonyítva, természetesen lényegesen rosszabb átlagot mutatnak: 45 kile gabona és 38 pint must. 1559-hez viszonyítva 1580-ra számottevően csökkent a termelési átlag, mert gabonából csak 80 kile és borból 42 pint mutatható ki, de mondhatni majdnem ugyanez lett az eredmény tíz évvel később is: gabonából 86 kile és borból 47 pint jutott családonként. A méhkasállomány 1580-ra szépen felgyarapodott, ugyanúgy a sertésállomány is, de míg az előbbi 1590-re mondhatni elég jó szinten maradt, az utóbbiból már tizedannyit sem tudtak számba venni. A juhtenyésztés eleinte sem volt jelentős, később pedig teljesen megszűnt. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 400 akcse, Hadzsi Mehmed tímár-birtokos. 1559-ben 2500 akcse, Rüsztem pasa, a budai vilajet beglerbégje, hászbirtokos. 1562-ben 2500 akcse, Rüsztem pasa, a budai vilajet beglerbégje, hászbirtokos. 1580-ban 5000 akcse, Hizir bin Ali pasa, a budai vilajet beglerbégje, hász-birtokos. 1590-ben 5000 akcse, haszonélvezőjére nincs adatunk. 172. FARKASD puszta, a pesti náhijéhez tartozik 1562-ben írták össze először: „Farkazsd puszta, ráják nélkül, Ülle falu közelében. Jövedelem a tizedekből 480 akcse." Haszonélvezője I sza, a budai azabok agája, ziámet-birtokos. 1580-ban: „Farkazsd puszta, Ülle falu közelében, Dzsáfer vojvoda tímár-birtokos használatában, aki a budai kincstárnak évi átalányban 300 akcsót fizet." Haszonélvezője Dzsáfer bin Júszuf ziámet-birtokos. 236