Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

tizedválságot és legelőadót fizettek. Most azonban már, minthogy rájái (ti. a 3 rája) mind meghaltak (mint említettük, egy közülük még 1590-ben is Szentmártonkáta faluban élt), üres és romos lett, ezért pusztának íratott be, mivel a szokott módon a három falu birtoklásában van, tizedváltságuk és legelőadójuk feljegyeztetett. Bódogasszonkáta falu tehát puszta lett, olyannyira, hogy 1590-ben már szükségesnek tartották fekvését is megjelölni: „Bódogasszonkáta puszta, Szentmártonkáta falu közelében ráják nélkül. A nevezett falu, valamint Szentlőrinckáta és Egröskáta nevű falu lakosai földjét szántják-vetik, rétjét kaszálják és állataikat rajta legeltetik, mivel ily módon már birtokukban volt, tizedváltságuk és legelőadójuk a részletes (előző) szultáni defterben feljegyeztetett, ami most már szokássá vált módon az új szultáni defterbe is beíratott." Foglalkozásra utaló adatok: 1546-ban és 1562-ben 1 juhos gazda. Gazdaságtörténeti adatok 1546-ban 1562-ben búzatized 102 Idle búzatized 32 kile kevert tized 74 kile kevert tized 33 kile árpatized 72 kile kender- és káposztatized ! 9 akcse méhkasok száma 5 méhkasok száma 25 sertések száma 8 darab sertések száma 25 darab báránytized 7 darab báránytized 20 darab szénatized 30 akcse szénatized 30 akcse tűzifa- és szénaadó — tűzifa- és szénaadó 80 akcse bírságpénz 30 akcse bírságpénz 60 akcse 1546 körül egy család átlagtermelése gabonából 124 kile volt, ami azonban a falu pusztulása, illetőleg újratelepülése után a felére, 59 kilére csökkent. A falu elszegényedésére jellemző adat, hogy 1562-ben mind a 11 családfőt kötelezték ugyan dzsizje-adó fizetésére, de kapuadó fizetésére már csak 4-et, noha a törvény szerint minden dzsizje-adót fizetőnek, kapuadót is fizetni kellett. A következő két évtized alatt, mint említettük, a falu másodszor is elpusztult, s határát a szomszédos falvak művelték, amiért a szolgáltatási kötelezettségeket fizették. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 2600 akcse, Dzsáfer bin Abdullah tímár-birtokos. 1559-ben 1500 akcse, Dzsáfer bin Abdullah tímár-birtokos. 1562-ben 1521 akcse, Dzsáfer bin Abdullah tímár-birtokos. 1580-ban 2250 akcse, Hüszejn bin Abdullah tímár-birtokos. 1590-ben 2250 akcse, haszonélvezőjére nincs adatunk. Két évtizeden keresztül tehát Dzsáfer bin Abdullah volt Bódogasszonkáta tímár-birtokosa, de amint a fenti adatok mutatják, földesurasága nem vált a falu hasznára, hasonlóan talán a magyar földesurak érvényesített jogai sem: 1557-ben Miksa főherceg, kir. helytartó a hűtlenné lett Kathay 138