Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

1546-ban 1562-ben 1580-ban 1590-ben méhkasok száma 8 darab 40 darab 125 darab 125 darab sertések száma 5 darab 45 darab 125 darab 125 darab báránytized — — 5 darab 10 darab szénatized 10 szekér 400 akcse 400 akcse 400 akcse káposztatized és 10 akcse együtt: együtt: együtt: kendertized — 50 akcse 270 akcse 270 akcse babtized és lencsetized — — 220 akcse 220 akcse lentized — — 50 akcse 50 akcse szalma ára — — 80 akcse 80 akcse tűzifa- és szénaadó — 320 akcse 800 akcse 550 akcse menyasszonyadó és hordóadó — — 280 akcse 380 akcse bírságpénz 10 akcse 100 akcse 200 akcse 100 akcse Az 1546. évi adatok szerint egy-egy család termelési átlaga gabonából 158 kile és szénából 11 szekér volt, ami a lakosság kedvező életkörülményeire enged következtetni. 1562-re a családfők száma 56%-kal gyarapodott, a gabonatermelést azonban nem növelték (családonként 127 kile jutott), mert helyette szőlőműveléshez fogtak, de hogy a falu lakosai részéről ez mennyire volt intenzív, azt nem tudjuk megállapítani, mivel az öszszeíró a termelt bor mennyiségót a külbirtokosokéval együtt vette nyilvántartásba. Ettől eltekintve a bortermelést mindenképpen jelentősnek kell mondanunk, mert a falu határában termett gabona értékét (18 600 akcse) a boré (20 000 akcse) meghaladta. 1580-ra a gabonatermelésben nem sok változás történt, ellenben a bortermelés 25%-kai csökkent. További tíz év múlva azonban az egy-egy családra jutó termelési átlag gabonából 161 kile, vagyis mondhatni annyi lett, mint a 44 év előtti átlag volt, noha a családfők száma 44%-kai gyarapodott. A gabonatermelés növeléséhez új szántóterületet szereztek, melyről az 1590. évi összeíró defterébe tömören csak ennyit jegyzetjb fel: „Losanca [Losonci] István földje és az Ország László földje néven ismert szántó, a nevezett falu lakosainak a kezén." (Bátka falu hajdan Hollókő várához tartozott, mely a Losonczi és a guti Országh családoké volt, 1. Csánki, im., I. 90, 95 és 118.) Ezenkívül még külön rétet is szereztek, ahogyan egy másik rövid feljegyzésből olvasható: „Hódos István és Hódos Mihál rétje, a nevezett falu közelében, a nevezett falu lakosainak a kezén, tapu-illetéke 50 akcse." Bátka falu termelési viszonyai tehát az eltelt 44 év alatt elég jól kialakultak. Szépen fejlődött a disznótartás és a méhészet ez idő alatt, s jó kiegészítő megélhetést nyújthatott a lakosság szegényebb rétegének is. A juhtenyésztés csak 1580 körül kezdődött, de még tíz év múlva sem lett számottevő. A földesúri jövedelmek összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 1605 akcse, Hüszejn bin Haszán tímár-birtokos. 1559-ben 2074 akcse, Ibrahim Díváne tímár-birtokos. 1562-ben 5700 akcse, Mümin bin IIjász tímár-birtokos. 107