Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A mezőgazdasági dolgozók helyzete

delkezési jogot a birtokrendező és a termelést biztosító bizottságokra ruházták, amelynek intézkedéseit végre kellett hajtani.

91 A szegényparaszti többségű tanácsok sok esetben élesebben is szembefordultak a gazdag parasztokkal. Kiskunhalason, Cegléden és néhány más helyen is kényszeradót vetettek ki a gazdagparasztokra. A ceglédi kisgazdák ezért egyenesen Landlerhez fordultak panaszukkal, hogy a direktórium „túl szigorú és goromba velük". Pl. ha valaki elkésik a fuvarozásról, annak elkobozzák a kocsiját és lovát, valamint önkényesen adót vetnek ki rájuk.

92 Általában az adópolitikával Pest megyében sem értett egyet a parasztság. A tanácskormány vezetői is úgy vélték, hogy - mint Varga Jenő kijelentette - a földadó és általában az adók elengedése „nem volt kellően átgondolt rendszabály". Vidékről olyan jelentések érkeztek - mint mondja -, hogy „maga a kisgazda-lakosság evvel a rendszabállyal kibékülve nincsen, mert azt hiszi, hogy ez azt jelenti, hogy most már a földjét elvették".

93 Kevés olyan népszerűtlen rendelete volt a tanács kormánynak, mint a szesztilalomról szóló, amelyről ma már megállapíthatjuk, hogy sok kárt okozott. A mezőgazdasági lakosság túlnyomó többsége helytelenítette a rendeletet és nem csoda, hogy az ellenség is felhasználta a proletárdiktatúra elleni agitációjában. A megye legfőbb testületében, az intéző bizottság és a munkástanács plénumain is igen sokan vitatták ezt a témát. A megyei politikai megbízott csömöri helyzetjelentésében is azt olvashatjuk, hogy „a földmunkások minden második szavukban bort kérnek".

94 A mogyoródi direktórium 6 főnyi küldöttsége egyenesen a Belügyi Népbiztossághoz fordult azért, hogy a községi szövetkezeti kocsmában a nem szőlőtermelő poletárok részére - tekintettel a végzett nehéz fizikai munkára - korlátozott mennyiségben, nem kocsmai fogyasztásra kiszolgálhassanak bort.

95 A Kisorosziba küldött politikai megbízott is azt jelenti, hogy „a helybeli földműves lakosság erélyesen követeli a bor ihatását, legalább megszabott mennyiségben, tekintettel a nyári nehéz munkálatokra".

96 A szesztilalom értékesítési gondokat is okozott és súlyosbította az ország gazdasági-pénzügyi nehézségeit. A nagykőrösiek panaszából mindez kitűnik. Szóvá tették ugyanis, hogy hiába volt jó a szőlőtermés 1918-ban, az értékesítésnél nagy nehézséget okozott, hogy a mustot nem lehetett eladni, sem felhasználni - a szesztilalom miatt. Miután 37000 hektoliter bor termett, az összes hordók megteltek. A polgármester e súlyos probléma megoldására május 30-i levelében azt javasolja a helybeli direktóriumnak, hogy intézzen felterjesztést a Földművelésügyi Népbiztossághoz „a bornak külföldre leendő kiszállítására".

97 Ezek után nem csoda, hogy a megyei tanács június 10-i ülésén az egyik tanácstag kijelenti: „a legnehezebb és a legkényesebb probléma az alkoholtilalom". A gyakorlatban természetesen csak az nem ivott bort, akinek nem volt, ezért bármennyire is nemes szándék vezette a tanácskormányt a szesztilalom bevezetésében, sem a kívánt erkölcsi, sem a 132