Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 3. A tanácsok tevékenysége Pest megyében

Az utasítás a politikai megbízott jogviszonyáról a következőket mondja: „Ön a kormányzótanács megbízottja. Nincs a direktórium fölé rendelve, hanem a mi utasításainknak megfelelően azt tanácsokkal látja el. Részt vesz a tanácskozásokon, igyekszik helyes irányba befolyásolni, szavazati joga azonban nincs. Abban az esetben, ha úgy tapasztalná, hogy a direktóriumok megbízhatatlanok vagy tehetetlenek, azonnal jelentést tesz és esetleges indítványt, hogy nem volna-e szükséges valakit a direktórium fölé helyezni."

3 A kormányzótanács a teljhatalmú politikai megbízottak munkájával a helyes utasítások ellenére sem érte el a kitűzött célt. Ez nem az utasításon, hanem a megbízottak helytelen kiválasztásán múlt, mivel az egyes népbiztosságokon a forradalmi éberség nem állt magas fokon. A teljhatalmú politikai megbízottak munkáját igen sok panasz érte. Az aszódi községi tanács elnöke a megyei tanács június io-i ülésén elmondta, hogy politikai megbízhatatlanságuk miatt több esetben kénytelenek voltak letartóztatni a Budapestről küldött politikai megbízottakat. Ugyanez volt a véleménye a járásban tevékenykedő politikai megbízottakról Huszár Józsefnek, az aszódi járási direktórium elnökének is. Visszaemlékezéseiben elmondja, hogy „a politikai biztosok és ellenőrök raja lepte el a direktórium épületét. Ezek zöme csak a saját és családjuk ellátásával törődött".

4 Az alsódabasi járásban is megtörtént, hogy Czégely Dezső politikai megbízott már egy hónapot töltött el a járásban, amikor az ellene beérkezett panaszok kivizsgálására a járásba kiküldött Bánszky Ferenc kénytelen volt megállapítani, hogy Czégely működése semmi eredményt nem hozott.

5 Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a községi direktóriumokban dolgozó régi szervezett proletárok tiltakoztak a politikai megbízottak kiküldése ellen, mert a helyi viszonyokat különben sem ismerő városi emberek, mint politikai megbízottak, a falun „többet ártanak, mint használnak". Nemcsak a helytelen személyi kiválasztás okozta azt, hogy a falusi és járási direktóriumok a politikai megbízottakkal szemben foglaltak állást, hanem az a körülmény is, hogy a helyi direktóriumok általában nem szerették az ellenőrzést. Már említettük, a megyei tanács június 9-i intéző bizottsági ülésén Joanovics elnök beszélt azokról az anarchikus állapotokról, hogy egyes direktóriumok „államnak képzelik magukat az államban". A megyei tanács és az intéző bizottság ülésein is több ízben élénk vita támadt abból, ha a kormányzótanács vagy valamelyik népbiztosság rendeletét vita nélkül kellett végrehajtani. Egy ízben pl. a gazdasági állandó munkások szegődményes béréről szóló rendeletet egyes tanácstagok azzal az indoklással akarták elvetni, hogy „nem felülről jön a diktatúra". Ezzel a kifejezéssel gyakran találkozunk a megyei munkástanács és az intéző bizottság ülésein. A megyei funkcionáriusok ugyanakkor, amikor - helyesen - felléptek az egyes községi direktóriumok anarchikus ténykedései ellen, a népbiztosságok ren89