Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 2. A tanácsválasztások - A községi tanácsválasztások

. 2. A megyei választási bizottság állapítsa meg az egyes falvakban a választás időpontját. 3. Közölni kell a falvakkal, hogy a rendelet értelmében hány tanácstagot kell választani. 4. Gondoskodni kell a szavazatszedő bizottságokról, amelyek döntenek a választójogosultság felett. 5. A községi tanácsválasztások után, a járási választások előkészítésére egy választási megbízottat kell választani a járási választási bizottságba. 6. Az összes jelöltekre egy listán kell szavazni. A megyei választási bizottság jó munkája és - főleg - a községi direktóriumok, a helyi párt- és szakszervezetek zömének politikai érettsége, forradalmi lelkesedése lehetővé tette, hogy a fiatal tanácshatalom első nagy erőpróbája jól sikerüljön Pest megyében. A választásokról fennmaradó jelentések és a korabeli sajtóközlemények alapján megállapíthatjuk, hogy a választások általában a kormányzótanács rendelkezéseinek megfelelően zajlottak le. Az első kérdés, ami a magyar történelem első általános és titkos választásaival kapcsolatban felmerül: vajon milyen arányban vett részt a lakosság a választásokon Pest megyében? Romsics említett tanulmányában a választók számára és összetételére vonatkozó számításai a Párttörténeti Intézet Archívuma 603. fondjának 26. egységeként őrzött jelentésein alapulnak. E jelentések közül 40 Pest megyei település közölte csupán, hogy hányan járultak a szavazóurnák elé. Ezeket az adatokat a lakosság lélekszámához viszonyítva arra az eredményre jutunk, hogy e községek lakosainak 18,5 8%-a ment el szavazni. Az arányok ingadozására mutat, hogy pl. Dunaegyházán a lakosságnak csupán 2,7%-a, míg Erzsébetfalván mintegy 47,21 %-a vett részt a választásokon. Egyébként Pest megye akkor 215 települést ölelt fel és ha a fenti 40 település adatait nem is tekinthetjük reprezentatív jellegűnek, mégis elfogadhatjuk Romsics ama következtetését, hogy Pest megyében 1919 áprilisában a lakosság 1/5-e vett részt a tanácsválasztásokon. Ha ezt az arányt a társadalmi helyzetük alapján ténylegesen választójoggal rendelkezők hozzávetőleges számához - a lakosság kb. 50%-ához - viszonyítjuk, azt kapjuk, hogy az ország legnagyobb megyéjében a választó és választható lakosságnak csak 2%-kal több mint 1/3-a szavazott. Arról természetesen a jelentések nem adnak felvilágosítást, hogy mely rétegek szavaztak és melyek maradtak távol a választásoktól. A jelentések adatait elemezve, Romsics az igazi különbséget a Duna-Tisza közi paraszt-kisiparos városok és a főváros környéki gyári munkástömegeket befogadó városok között észleli. Összegezve a településtípusonkénti és regionális bontásból levonható következtetéseket, Romsics megállapítja, hogy míg a megye északi részein a választók száma megközelítette a választójoggal rendelkezők felét, addig a Duna-Tisza közi arány az 1/3-on is alul maradt és csupán 15%-t tett ki. A Pest környéki agrárlakosság és gyári munkásság tehát biztosabb részt71