Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 3. A nemzeti tanácsoktól a néptanácsokig

Szinte jelképesnek tekinthető, hogy ezzel egyidejűleg a tömeg kitűzi a vörös zászlót a városháza épületére.

13 Pártok szerinti megoszlás csak a ceglédi listán szerepel. Eszerint a szociáldemokrata párt részéről 6 fő (köztük a későbbi direktórium olyan vezetői, mint Urbán Pál, Reiner Albert és Zsadon Miklós), a Károlyi pártból 3, a kisgazdapárt részéről 2 fő, összesen n tagú néptanács kinevezését javasolják a fenti pártok. Dr. Kégl János vármegyei kormánybiztos a pártok személyi javaslatát változtatás nélkül elfogadja.

14 (Hadd jegyezzük meg dr. Kégl János monori ügyvédről, hogy progresszív múlttal rendelkezett: a század elején a Társdalomtudományi Társaságban tevékenykedett és 1904-ben a Huszadik Század felelős szerkesztője volt. Majd 1918. november 25-én nevezték ki Pest megye főispán-kormánybiztosává és ezt a tisztét végig, 1919. március 21-ig betöltötte.) A néptanácsok vagy önállóan működtek, kivonva magukat a hivatali függés kényszere alól, vagy megbízottaikon keresztül ellenőrizték a helyén maradt elöljáróság intézkedéseit. Az utóbbira az aszódi munkástanács szolgáltatott iskolapéldát. A munkástanácsnak erről a tevékenységéről Matolcsy Kálmán községi főjegyző 1919. február 13-i jelentésében ezeket olvashatjuk: „A forradalom napja óta községemben a rendet az aszódi szervezett munkásság tartja fenn ma is.. . A népre feltétlen megnyugtató, ha a helyi hatóság működését pártatlannak és igazságosnak, a köz- és magánjog tiszteletben tartójának, védelmezőjének elismert szociáldemokraták képviselői: a helybeli szervezett munkásság bizalmi férfiai, a helyi hatóság működését állandó jelenlétükkel ellenőrzik, támogatják, s lelkiismeretesen irányítják, mert a nép a bizalmi férfiakban a maga bizalmának letéteményesét látja."

15 A Károlyi-kormányzat idején a munkás- és szegényparaszt hatalom szervei általában külön-külön, egymástól elszigetelve vívták a maguk harcát a régi hatalom képviselői ellen. Különösebb kapcsolat nem volt közöttük. A falusi tanácsok némely helyen - ahol jelentősebb számú ipari munkás élt - a proletariátustól kaptak támogatást. Az egyetlen segítség, amit ezek a tanácsok szervezett formában kaphattak volna, már túlságosan későn jött. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtti hetekben, márciusban ugyanis Szegeden összeült az alföldi munkástanácsok kongresszusa, amelyen Csongrád, Csanád és Pest megyék több mint 70 munkástanácsa képviseltette magát. Habár a kongresszust az áruforgalom problémáinak megvitatására hívták össze, erről a témáról esett a legkevesebb szó. A küldötteket a közellátási és egyéb bajok foglalkoztatták. A megoldást - ahogy Pest megye egyik küldötte, a solti munkástanács képviselője is kifejtette - annak a szükségességében látták, hogy „a munkástanácsokat mindenütt politikai és gazdasági végrehajtó hatalommal ruházzák fel".

16 A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának a küszöbén elmondhatjuk, hogy az országban - különösen Pest megyében - csaknem minden jelentős helységben már néptanácsok működtek. E falusi nép-, illetve munkástanácsok műkö35