Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen

Az ellenforradalmi veszély kialakulása szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külpolitikai helyzetet sem. A megindult intervenció után a tanácskormány számára csak egyetlen alternatíva maradt: katonai győzelmekkel elhárítani a proletárdiktatúrát fenyegető veszélyt. Az antanthatalmak és a környező országok harci ereje mellett ez a feldat megkövetelte volna a Vörös Hadsereg létszámának jelentős növelését. A Forradalmi Kormányzótanács ezért adta ki május 31-én CIX. sz. rendeletét, amely kimondta, hogy „minden dolgozó férfi védköteles". A Hadügyi Népbiztosság ezt a rendeletet úgy konkretizálta, hogy „a sorozások egyelőre csak Budapesten és az országnak a Duna bal partján levő meg nem szállt területén hajtandók végre". A sorozási rendelet a Hamburgerféle ,,72 kg-os" rendelettervezettel együtt tehát elsősorban a Duna-Tisza közére vonatkozott és különösen a parasztság érdekeivel ütközött. A munkás ugyanis - teljesítve a parancsot - „csak" a családját hagyta volna otthon és az életét kockáztatta volna. A paraszt azonban - lévén aratási idő - egész évi munkájának gyümölcsét, egyben maga és családja jövő évi megélhetését tette volna ki a veszélynek - az életén kívül. . . Tekintettel arra, hogy a járások többségében június 18-án és 19-én kezdődtek volna a sorozások és Hamburger Jenőnek a nagy megütközést keltő „72 kg-os" rendelettervezete június 17-én hangzott el, nem erőszakolt az a megállapítás, hogy mindkét rendelet döntően hozzájárult az ellenforradalom kirobbanásához. Ezt egyébként a korabeli források is alátámasztják.

13 Valóban perdöntő dokumentumnak fogadhatjuk el a felkelés bukása után Szegedre menekülők közlésein alapuló június 28-án kelt feljegyzést, amely a hadügyminisztérium számára készült és így foglalja össze az okokat: „Az egész forradalmat Pest megyében a végleg elkeseredett parasztság kezdte meg (a Tanácskormány a jövő aratásból csak 72 kg búza fejkvótát hagyott meg egy évre, elrekvirálta az összes zsákokat és sorozásokat rendelt el 18-42 évig)." A vörösőrség egyik nyomozócsoportjának július 4-i jelentése, amely összefoglalta a június 2 3-ától július 4-ig Dunavecse, Apostag, Dunaegyháza, Solt, Harta, Dunaföldvár és Bölcske helységekben tapasztaltakat, az alábbiakban látja az ellenforradalmi megmozdulás okait és a tanácsi funkcionáriusok mulasztásait: „Az izgatóknak kapóra jött a tanácskormány sorozási rendelete. A földművesnép megunta már a háborúskodást, aztán attól is tartott, hogy a mezei munkát nem tudja befejezni, ezért felült a pogrommal tetőzött izgatásnak. Meg kell állapítanunk, hogy az illető helységek hangulata nem harcias. Nagy mulasztás történt a helybeli tanácsok részéről, amennyiben nem kértek a kormánytól agitátorokat és ha helyenként meg is tették ezt, oda a tanácskormány vagy nem küldött embert vagy akiket küldött, nem értettek hozzá, és még jobban feldúlták a paraszt vallásos érzelmeit nagyhangú kijelentéseikkel."

14 Mindebből nem következik, hogy tagadhatnánk a helyi aktív ellenforradalmi csoportok izgató tevékenységét, azonban ez a tevékenység is csak azért és annyi164