Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)
II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen
9. HARC AZ ELLENFORRADALOM ELLEN A Magyar Tanácsköztársaság történetével foglalkozó kiadványok - beleértve a 60. évforduló alkalmával megjelent műveket is - bármennyire gazdagon és sokrétűen foglalkoznak tárgyukkal, néhány fontos témakör mindmáig nem kapta meg a szerzőktől a szükséges figyelmet. így például nem készült el a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának monografikus feldolgozása és az ellenforradalmi mozgalmakról sincs olyan elemző mű, amely a kérdéssel kapcsolatban feltárná az ehhez szükséges társadalmi, gazdaságpolitkai és politikai összefüggéseket. Mind ez ideig csupán Romsics Ignác munkájáról 1 mondhatjuk el, hogy jórészt a régi Pest megyét felölelő témájáról monografikus mélységű képet tudott nyújtani. Viszont a Tanácsköztársaság alatti ellenforradalmi mozgalmaknak az egész országra kiterjedő feldolgozása még várat magára. Jelen kötetünkben e fejezet megírásánál nem nélkülözhettük Romsics fenti művét, és annak nem csupán legfontosabb eredményeit vettük át, hanem számos elemzését és fejtegetését is. * A munkáshatalom vezetői Pest megyében tisztában voltak azzal, hogy az erkölcsi-politikai vereséget szenvedett osztályellenség csak az alkalmas pillanatot várja elvesztett hatalmának visszaszerzésére. A megyei direktórium elnöke, Joanovics Sándor, a megyei intéző bizottság már sokszor idézett május 10-i ülésén ennek így adott hangot: „ . . . arra számítani kellett és számítunk is arra, hogy a régi rend és a reakció emberei, akik a hatalomból kiestek, minden eszközt meg fognak ragadni arra, hogy az általuk oly sokáig bitorolt hatalmat bármi módon és bármi áron visszaszerezzék". E veszélyre való tekintettel és a vármegyében észlelt ellenforradalmi mozgalmak letörésére a direktórium elnöke állandó bizottságot hozott létre. Az ellenforradalmi veszély felismerése azonban nem járt olyan gyakorlati intézkedésekkel, amelyek a hatalomba befészkelt osztályellenség leleplezését és eltávolítását eredményezték volna. Már említettük Horváth Jenő esetét, aki korábban a vármegye Gazdasági Egyesületének volt ügyvezető igazgatója, majd a 159
