Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A mezőgazdaság helyzete az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben

foglalás egyik fontos oka a magántulajdon védelmének jelszava alatt szervezkedő reakció visszaverése során és a szegényparasztság különböző csoportjai között a földért vívott harcban létrejött kompromisszum eredménye volt. A földbirtok szocializálásával párhuzamosan ugyanis a szegényparasztság egy része a parcellák kiosztását követelte. A somogyi vezetők nem utasították vissza ezeket a követeléseket, hanem - élve a „bizalmas" rendelet adta lehetőséggel - elég jelentős mennyiségű földet osztottak ki az igénylőknek. Ezt Somogy megyében megtehették, mert az ottani gazdaságokban nem föld-, hanem munkaerőhiány volt. Gazdasági és politikai okokból Somogyban a termelőszövetkezetekben a proletárdiktatúrát az „állammá szervezett proletariátus" a megyei tanácson keresztül gyakorolta. A központosított vezetést az is szükségessé tette, hogy a termelőszövetkezeti tagok (a volt cselédek) és szegény-, valamint kisparasztok között továbbra is fennmaradtak az ellentétek. Ezzel a központosított vezetéssel nem állt ellentétben, hogy a szövetkezetek ugyanakkor a demokrácia iskoláivá is váltak. A falvakban hetenként népgyűléseket tartottak, ahol megvitatták az időszerű kérdéseket. Nagy súlyt helyeztek a bizalmi hálózat kiépítésére és azok rendszeres tájékoztatására. Ettől eltekintve, a Tanácsköztársaság folyamán az önkormányzat szerepe egyre szűkült és az államapparátus irányító szerepe szinte kizárólagosan érvényesült. A szövetkezetek szervezésének tapasztalatai más megyékben más képet mutattak. A központi vármegyében - ahol Kecskemét városa közvetlenül a központi tanácsszervek alá tartozott - tájegységenként is lényeges különbségek mutatkoztak. Politikailag ugyan a vármegye élen járt a megyék között, de ezt annak köszönhette, hogy a budapesti proletariátus (bele értve a megyéből járó „ingázókat") forradalmasította a megye jelentős vidékeit: főleg az északi részét és általában a fővárosi övezetet körülvevő pestvidéki településeket. A megyében levő jelentősebb üzemek (pl. a mátyásföldi és aszódi repülőgépgyárak) munkásai is forradalmasító hatást gyakoroltak az agrárszegénységre. Pl. az aszódiak a Galgavidékre. Végül ide kell számítanunk a nagy agrárszocialista és szocialista múlttal rendelkező parasztvárosokat: Cegléd, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas. Ugyanakkor viszont a megye főleg déli részein és a nagy tanyavilágban társadalmilagpolitikailag elmaradott viszonyokat találunk. A megye területének több mint a fele (kb. i millió hold) ioo holdon felüli, ebből 60% 1000 holdon felüli birtok volt. Feudális eredetű nagybirtok, városok tulajdonában levő nagybirtok és gazdagparaszti birtok egyaránt jellemezte a megyét. A Tanácsköztársaság előtti időkben a megye északi részén végbement földfoglaló mozgalmak (Kerepesen, Gödöllőn, Aszódon, Kartalon, Hévízgyörkön, Bagón) a megye forradalmi arculatát mutatták. Az aszódi „kommunizálás" szövetkezetesítés formájában ment végbe. Itt is tapasztalható a föld utáni vágy, amelyet még a februári események erősítettek meg. A helyzetre jellemző 125