Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A mezőgazdaság helyzete az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben

Ietárokat kell a vezetők mellé ültetni, mindaddig, amíg a tanácshatalom nem képezi ki az új, becsületes és politikailag megbízható proletár-szakembereket.

63 Joanovics elnök is helyteleníti a központi szervek túlzott centralizációs törekvését és nagy jelentőséget tulajdonít a munkásellenőrzésnek. „Nem akarjuk, hogy a gazdaságokat felülről intézzék - hangoztatta -, hanem elsősorban ott legyen a községi, a járási direktórium, mely intézkedik, másodsorban a megyei direktórium és végül olyan esetekben, amelyekben általános érdekű vonatkozások vannak, intézkedjék a Földművelésügyi Népbiztosság".

64 Ezért az elnök javaslatára az intéző bizottság állást foglal a politikai megbízotti rendszer mellett a mezőgazdaságban, továbbá tiltakozik a Tanácsköztársaság alkotmányában lefektetett elvek megsértése ellen, amikor kijelenti, hogy „a szocializált birtokok kérdésében nem lehet megkerülni a szovjetrendszert, hogy élő szervnek kell lennie a járási és megyei gazdasági tanácsnak, hogy végig meg kell lennie az ellenőrzésnek . . ."

65 A határozat követeli, hogy minden nagyobb mezőgazdasági üzem élére a termelési biztos mellé egy megbízható politikai megbízottat állítsanak, aki közvetlenül a megyei direktórium alá tartozik. A megyei intéző bizottság bírálja a Földművelésügyi Népbiztosságot azért is, mert a szocializálás formájának kialakításában bizonytalan. Erről a megyei tanács közgazdasági osztályának vezetője így nyilatkozik a június IO-Í ülésen: „ . . . a Földművelésügyi Népbiztosság még ma sincs tisztában azzal, hogy termelőszövetkezetek lesznek-e vagy kommunizált üzemek." Szerinte, ha kommunizálás lesz, akkor a szövetkezet túlhaladott álláspont... A tanácsülés hangulatának megfelelően Varga József tanácstag helyteleníti a szövetkezeti forma elvetését és a földmunkás kongresszusra hivatkozik, ahol a küldöttek a szövetkezeti forma mellett szálltak síkra. A szocializált mezőgazdaság jövőjét illetően a Pest megyei munkástanács és a földmunkás kongresszus küldötteinek bírálata és aggodalma nem volt alaptalan. A Földművelésügyi Népbiztosságon valóban bizonytalankodtak ebben a tekintetben, ami a termelőszövetkezetek felépítéséből is látszik. A Tanácsköztársaság termelőszövetkezetei - Pest megyében is - átmenetet képeztek a mai állami gazdaságok és a mai termelőszövetkezetek között. A szövetkezetek kezén levő földet állami tulajdonnak tekintették, amelyet az állam használatra adott át a szövetkezeteknek. A szövetkezetek a termelés, a munkaszervezés és az igazgatás terén is szinte azonosak voltak az állami üzemekkel. A termelőszövetkezetek élén ugyanúgy kinevezett termelési biztos állt, mellette ugyanúgy ellenőrző földmunkástanács működött. Az egyes termelőszövetkezeteket körzeti, járási és megyei központok fogták össze. Varga Jenő szerint a tanácskormánynak a termelőszövetkezetekkel az volt a terve, hogy a kisajátított nagybirtokokat nyíltan állami tulajdonná, a munkásokat állami alkalmazottakká nyilvánítsa, ugyanúgy, mint az ipari munkásokat.

66 A mezőgazdaság szocializálásával mutatkozó nehézségek a Földművelésügyi 123