Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A földkérdés

foglalták a Wodiáner-féle birtokot és mint a sajátjukat művelték meg 1919 tavaszán és nyarán.

19 Egyes községek a földéhség és a rendeletek szűk korlátai miatt - az erősebb jogán - a szomszéd községek rovására igyekeztek megoldani a földigénylők kielégítésének nehéz problémáját. így történt ez Dánszentmiklóson is. A direktórium panaszával egyenesen Landler belügyi népbiztoshoz fordult, hogy Pilis, Alberti, Irsa és Nyáregyháza községek Dánszentmiklós terhére határkiigazítást akartak elérni. Ugyanezek a községek viszont Dánszentmiklóst arra biztatták, hogy a tőlük elvett földterületért a pusztavacsi határban keressen kárpótlást. A dánszentmiklósiak arra való hivatkozással, hogy a községek közti határokat már 70 éve megállapították, a Belügyi Népbiztosság intézkedését kérték a nyugtalanság megszüntetése érdekében.

20 Csömörön a helyi birtokrendező és termelést biztosító bizottság tagjai - minden szentnek maga felé hajuk a keze alapján - elsősorban maguk között osztották föl a parlagföldeket és a Lukács-féle birtokhoz tartozó 26,5 kat. hold hereföldet. Jellemző a csömöri helyzetre, hogy a falu legmódosabb parasztjának fia is kapott földet. A megyei direktórium vizsgálata a föld nélkül maradtak panasza alapján kiderítette a fenti tényeket és megállapította, hogy a kiosztott földeken kívül még 50 hold felszántatlanul maradt a határban.

21 Az iratok hiányossága miatt nem tudjuk, vajon orvosolták-e a csömöri szegényparasztok sérelmét. Számos túlzó, balos intézkedésre is sor került a földkérdéssel kapcsolatban. Ezek közé tartozik a szentendrei eset. A városi direktórium elnökének, Vásárhelyi Kálmánnak a javaslatára itt a munkástanács elhatározta: „a törpebirtokosok 1-8 holdig terjedő azon földjei, melyek megművelésére kötelezettséget vállalnak, átmenetileg tulajdonukban meghagyhatok, a többi elvonandó és a megművelésére jelentkezők között szétosztandó."

22 A februári és márciusi események után az aszódi járás szegényparasztjai is földosztást reméltek a Tanácsköztársaságtól. Már a nagykartali földfoglalások alkalmával beküldött jelentésében Sárkány Jenő kény telén volt megírni: „ . . . vannak hívei a termelőszövetkezet eszméjének, de még valószínűbb, többen a föld felosztásának".

23 A földosztás elmaradása nem egy helyen elégedetlenséget keltett a falvakban. A szocializálás időszakában pl. Túráról elzavarták az aszódi munkásság szónokló agitátorait.

24 A Földművelésügyi Népbiztosság a helyzetre való tekintettel április 22-én arra utasítja Horváth Istvánt, az aszódi járási gazdasági biztost, hogy Mogyoróspusztából az aszódi földnélküliek által igényelt cca 300 holdat - „a felizgatott kedélyek lecsillapítása érdekében" - a megyei birtokrendező főmegbízott útján ossza fel.

25 A földosztás vágya a Tanácsköztársaság egész fennállása alatt áthatotta a szegényparasztokat. Ezt a tömeges óhajt tükrözi a politikai megbízott helyzetjelentése Túráról július 9-én: „nagyon szeretnék a földeket elosztani, hogy ők 114