Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)
II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A földkérdés
el annak, amit akartak". 13 A szegényparasztok a föld megváltás nélküli felosztását várták a proletárdiktatúrától, és akkor igazán lelkes, odaadó hívei lettek volna a Tanácsköztársaságnak. így azonban, mivel a Tanácsköztársaság földbirtokpolitikája következtében a parasztság széles rétegei nem részesültek a proletárdiktatúra gazdasági vívmányaiból - ugyanakkor viszont a forradalom terheit nekik is viselniök kellett -, ezért zömükben egyre inkább passzívak lettek. A munkás-paraszt szövetség leszűkült a volt gazdasági cselédségre, a nincstelen agrárproletariátusra. A falusi szegénység tömegeiből már az októberi polgári demokratikus forradalom idején is elemi erővel tört fel a szociális feszültség. A Tanácsköztársaság agrárpolitikája nem volt alkalmas arra, hogy kielégítse a szegényparasztság szociális igényeit, főleg a földéhséget. Bár a tanácskormány törekedett a földéhség levezetésére, de fellépett a földfoglalások ellen is. Ezt mutatja az a tény, hogy a belügyi népbiztos Pest megyei megbízottja a sződi földfoglalások hírére március 27-én a sződi néptanácsot arra utasítja, hogy „a földművelésügyi népbiztos rendeletének kiadásáig tilos a birtokoknak bármiféle birtokbavétele, felszerelésének és ingóságoknak rekvirálása". 14 Később módosította ezt az álláspontját és egy bizalmas rendeletben engedélyezte a parlagföldek felosztását. A földéhség sok helyen olyan méreteket öltött, hogy a falusi direktóriumok - a legtöbbször öntevékenyen - a parlagon heverő földek egy részét kiosztották a nincstelenek között. A Pest megyei direktórium olyan utasítást adott ki a tanácsoknak, hogy „ha valamely gazda nem szorgalmazza a munkát és annak következtében földje megműveletlen maradna, minden további nélkül el kell venni és átadni másnak megmunkálás céljából, aki azután a hasznot is maga viszi haza". 15 Az isaszegi direktórium átérezte a nincstelenek föld utáni vágyát és igen rövid idő alatt felosztotta a 6268 holdas koronauradalom bevetetlen részét, elsősorban a rokkantak, hadiözvegyek, valamint a földtelenek között. Az igénylők nagy számára és a fölosztható föld csekély voltára mutat, hogy április 14-én a 342 földigénylő között csak 160 hold kerülhetett kiosztásra. Ugyanakkor viszont a gödöllői járás területén a földek 40%-a bevetetlen maradt. Pécelen nem csupán sok volt a bevetetlen föld, de sok helyen még a termést sem takarították be. A földbirtokosok ezt a munkaerőhiánnyal és az októberi forradalom hatásával próbálták magyarázni. 16 Számos helyen - mint pl. Budajenőn, Budakeszin, Zebegényben - a heiyi direktóriumok felosztották a parlagföldeket. 17 Kiskunhalason az Állami Birtokrendező Bizottság helyi képviselője már március 29-én jelenti a Földosztás és Birtokrendezés Állami Ellenőrzési Központjának, hogy a földigénylők száma összesen 1963. Ebből családi birtokra 544, háztelekre 614, családi kertre 466, családi szőlőkertre 95, munkásbirtokra 235, egyébre 9 igénylő jelentkezett. 18 - Maglódon is földosztó bizottság jött létre és bár a földosztást a kormányzat nem engedélyezte, a parasztok önkényesen el113
