Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 4. Kommunista mozgalom és az egyesült párt tevékenysége Pest megyében a Tanácsköztársaság idején

szabad, előadásos propaganda volt. Tanulmányozták - többek között - Lenin: „A szovjethatalom soron levő feladatai" című cikkét is. A falusi pártnapokról szinte semmit sem tudunk, nagyon valószínű, hogy nem is voltak. Ennek fő oka a helyi káderek hiányában keresendő, a központi előadók pedig csak a nagyobb falvakba jutottak el. A taggyűlésekről nagyon keveset tudunk. Mivel a falu vagy a város fő kérdései nem a pártszervezetben, hanem a direktóriumban dőltek el, nem játszottak nagy szerepet. Ahol gyakrabban volt taggyűlés, ott a pártnapokhoz hasonló kérdések szerepeltek a napirenden, jellegében, tartalmában a taggyűlések nem sokban különböztek a pártnapoktól. Az egyesült párt és a kommunisták agitációs munkájában igen nagy szerepet játszottak a helyi lapok. Ha csak a mai Pest megye területét vesszük: Abonyban, Cegléden, Gödöllőn, Monoron, Nagykőrösön, Szentendrén és Vácott jelentek meg helyi lapok, de a csepeli „Proletár", a „Kispesti Munkás", az „Újpest és Környéke" és az akkori Dél-Pest megyei sajtó is foglalkozott Pest megyei eseményekkel. E lapok általában a helyi vagy járási szocialista párt, illetve a kongresszus után a szocialista-kommunista párt lapjai voltak. A helyi lapok közölték vagy ismertették a legfontosabb kormányzótanácsi és népbiztosi rendeleteket, a megyei és helyi direktórium határozatait, felhívásait. A politikai és kulturális tartalmú cikkekben, tudósításokban a lakosságot érintő kérdésekkel foglalkoztak és jelentős teret szenteltek a közellátással kapcsolatos problémának. Rövid híreket közöltek a párt szervezeti életéről. A cikkeket, tudósításokat helyi szerzők, sokszor a helyi politikai élet vezetői írták. A lapok szerkesztésében kiemelkedő szerepük volt a kommunista vagy baloldali érzelmű értelmiségieknek, nagyobbrészt tanároknak, tanítóknak. Az írások elvi bátorságot és önálló véleményalkotási készséget árulnak el a politikai, gazdasági és kulturális kérdések kifejtésében, a szocializmus eszméinek népszerűsítésében. Ugyanakkor az elvi kérdéseket tartalmazó cikkek tükrözik a pártszervezetek, a kommunisták elméleti, politikai felkészültségének fogyatékosságait, gyengeségeit is. Néha érezhető a politikai és gazdasági kérdések megítélésében bizonyos provincializmus is. Mindezekkel együtt hasznos dokumentumai a Tanácsköztársaság helyi története megismerésének. A párt és a proletárdiktatúra államhatalmi szerveinek viszonya megegyezik az országos tapasztalatokkal. A legfontosabb kérdésekben nem a pártszervezetek, hanem a direktóriumok döntöttek. A direktórium tagjai az egyesült párt tagjai voltak, a párttitkár legtöbbször tagja volt a direktóriumnak. A párttitkárok szerepére inkább az volt jellemző, hogy a direktóriumot képviselték a párttagság felé, s nem a pártszervezet véleményét a direktóriumban. A párttitkár csak nagyon kevés helyen játszott olyan kimagasló szerepet a direktóriumban, mint Cegléden Reiner Albert. Május közepétől a fővárosban és vidéken is több helyen a kommunisták és 102