Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása - Pest Megye Múltjából 3. (Budapest, 1977)

Bevezetés

6 pedig megszökött. Ugyanezekben az években 356 ideköltöző család telepedett' le Kuvin városban, de közöttük már csak 25 család, vagyis 7% volt szerb etnikumú, a többi magyar. Az 1559. évi összeírásban a „meghalt"-ként feltüntetettek számát azonban, mint minden forrásadatot, kritikával kell használni, mert hiszen a két összeírás között eltelt 13 esztendő elég hosszú idő lehetett visszaemlékezni arra, hogy aki felől az összeíró érdeklődött meghalt-e vagy elköltözött. Például a Tahi melletti Várad faluban 1546-ban 18 család élt, de közülük az 1559. évi összeíró nem talált meg senkit, s hallomás alapján beírta „pestisben mind meghaltak" (ld, az 508. sz. alatt). Három évvel később azonban a 18 családfő közül 5 családfő valahonnan mégis visszatért Várad faluba,

58 tehát mégsem haltak meg mindnyájan. Másrészt a közeli Pomáz falu 1546-ban összeírt 10 családfőjéről 1559-ben szintén azt jegyezték fel, hogy pestisben meghaltak, és 15 5 9-ben Pomáz falut valóban lakatlan pusztaként vették nyilvántartásba.

59 A meghaltként bejegyzettek viszonylag elég nagy számával kapcsolatban legyen szabad felhívni még a figyelmet Baray Miklós 1550-ben kelt levelére, melyben egyebek között ezt írta: „a föld népe különösen Pest megyéből tömegesen vándorolt el lakóhelyéről, Zalában, Somogyban keresvén menedéket.

60 Mindamellett az 1559. évi összeírás igen hasznos segítséget nyújt a belső migráció felméréséhez, mégpedig nem csupán az egyes települések névsorának összehasonlítása alapján, hanem az újonnan betelepültek neve fölé írt bejegyzések segítségével is. így például Vác városba 217 családfő költözött be, s közülük 88 családfő neve fölé odajegyezték azt is, hogy ki-ki honnan érkezett. Ebből tudható meg egyebek között az is, hogy 4 családfő jött ide Budáról, amit annak összeírásakor az onnan elköltözöttek neve fölé nem írták be, nyilván, mert kérdezéskor azok, akik Budán maradtak nem tudták megmondani. Az egy háztartásban élő nagycsaládok kutatásához az összeírások szintén alapvető forrásként szolgálhatnak. A kérdés általános vizsgálatához azonban a budai beglerbégnek megküldött, a szerémi szandzsák összeírójának adandó egyik szultáni rendelkezés is jó útbaigazítást adhat. Ebben az utasításban ugyanis egyebek között a következőkről írtak: „A Duna oldalán fekvő Temesvári vilajet valamennyi szandzsákjában és az éppen összeírás alatt álló szegedi szandzsákban minden adózó (hane) egy-egy gurus iszpendzsé-t [kapuadót] és egy-egy gurus tűzifa- és szénadót fizet. A szerémi'szandzsák rájái azonban, noha ott egy házban (ev) 7—8 személy is van, szpáhijaiknak tűzifa- és szénadó címén csupán 12 akcsét, de más egyebet nem fizetnek".

61 Következésképpen a temesvári és a szegedi szandzsákokban egy házban átlagosan 7—8 fő nem lakott. Pest megye lakosságának legkorábbi névszerinti összeírását kapja most kézbe az olvasó. Részletesebb és sokkal több lakos nevét tartalmazó összeírás ez, még ha 1526 és 1546 között több falu el is pusztásodott, mint amilyenek az egykori királyi Magyarországhoz tartozó megyékről vele egyidőben készültek. A budai szandzsák itt közreadásra kerülő két összeírása, mind demográfiai, mind településtörténeti vonatkozásban elősegítheti Pest megye küzdelmekkel teli múltjának, a romokon is mindig új életet teremtő lakosságának közelebbi megismerését. 58 Ld. az 1562. éví összeírást, Káldy-Nagy Gy., Kanuni devri Budin, 76. 59 lm., 78. fi0 Baray Miklós levelét idézte Thallóczi L., „Csömöri Zay Ferenc 1505—^1570" című munkájában Bp., 1885., 53. rA Ld. a Szokollu Musztafa budai pasának 1578. június első dekádjában küldött szultáni rendeletet, Isztambul, Basbakanlik Arsivi, Mühimme defterleri No. XXXIV., 240. 17