Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - III. A Tanácsköztársaság Pest megyei történetéből - 187. 1919. április 13. „... a munkásságot ... a forradalom maga tanítja meg, hogy mit kell cselekednie.”

szakadjanak, mert a munkásság eleven ereje, gondolkozása, óhaja és kívánságai adnak erőt. Nem urakká és nem bürokratákká lenni. Bennünket még egy meglehetős burzsoá szellem hatott át. Vidéken tapasztalhatjuk különösen, hogy a régi közigazgatás emberei, amelynek egyrésze tényleg szívesen csatlakozott, nagyobb megbecsülésben és bizonyos előnyökben részesülnek, mint ahogy az kívánatos lenne. Akármilyen értékes is legyen az a régi hivatalnok, mindenkor csakis másod és harmad sorban jön tekintetbe. Elsősorban mindig a munkásnak kell jönnie. Vannak szakmai dolgok (igaz, hogy kevés), amelyet a proletár nem tud elvégezni. Minden ressorthoz a szakelőadó mellé munkásokból politikai biztos állítandó. És erre roppant súlyt kell helyezni; proletár elemeket állítsunk ellenőrnek. Természetesen sohasem szabad előfordulnia, hogy hivatalos funkciójában az odaállított munkás buta hatalmaskodást tanúsítson, vagy ostoba rendeleteket adjon ki. Ami a legfontosabb a közigazgatásnál, amit teljesen átvettünk akár hol és akár merre a munkásság okvetlen képviselve legyen. Figyelmeztetek arra mindenkit, hogy a gazdag parasztság még erős. Nem kell pusztítást végezni. A kisbirtok megmarad, ellenben a nagybirtokot elveszszük. Szövetkezeti termelést kell csinálni. Borzasztóan fontos a szőlő és gyümölcstermelés fejlesztése. Rá kell kényszeríteni a gazdákat az intenzív munkára. A város földjét semmi esetre sem szabad szétosztani. Sőt a legmintásabb szövetkezeti gazdálkodást kell azon produkálni, mert ezzel vonzani fogják a szövetkezeti termelésre azokat a kis gazdákat, akik ma még ellenségei ennek. Amint az orosz példa is mutatja, ahol a szovjet-földmíves fényes házban, fürdőszobával és villannyal berendezett lakásban él és ahol a kisbirtokosok maguk ajánlották fel földjeiket a szövetkezeti termelés számára. Ugyanez fog megtörténni nálunk is, ha látni fogják, hogy a termelő szövetkezetekben milyen jó élete van a munkásnak, akinek a jó megélhetés és kis munkaidő mellett ideje jut bőségesen kultúréletre is. Ami a dolgok pénzügyi részét illeti, a tisztviselők fizetésének megállapítása egységesen, rövidesen megtörténik. A pénz megszüntetése nem történik még meg egyenlőre, ameddig valutáris érdekeink vannak. Adózás lesz, mert ha marad kisbirtok és marad magántulajdon, akkor lesz adó is. A város is fog adót fizetni és lesznek más adók is, amire nézve majd megegyezünk felülről a belügyből. Természetesen pénz-pocsékolás ne történjék. Én nem félek a városi burzsoáktól, nem is tartok tőlük, ezek nem igen képesek ellenforradalomra, de azért nagyon hosszú pórázra nem szabad őket engedni. Nem szabad gyülekezni, nem szabad semmiféle összejövetelüket eltűrni, és sokkal szigorúbban kell velük szemben fellépni a lakásüggyel és minden egyéb dologgal kapcsolatban. 241