Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
keztek, s úrbéres terhekért nem akadván rájuk jelentkező, több helyen ténylegesen a földesúri majorságba kebeleztettek, sőt az is előfordult, hogy a község rétjére az uraság tette rá kezét. Ami kevés szó esett az irtványokról, abból is kitűnik, hogy a régi eredetű irtásföldeket térítés nélkül csatolták a telki állományhoz. Robot dolgában is a jobbágynak hátrányos szöveget iktattak a falvak urbáriumába: mindenben négyes igával irták elő, holott ez csak szántáskor jár (különben kettő a szabály), s a szerjárás kettőzését illetéktelenül a szántás idejére is kiterjesztették. 93 Jobbágyföld és robotolás: már maga az Urbárium szövege is a paraszti helyzetnek e két döntő fontosságú összetevőjében idézett elő legszembetűnőbb változást Pest megye területén; s a tényleges végrehajtás is e két ponton hozta napvilágra az úri rend legmesszebbmenő akcióit, legmohóbb törekvéseit. Érthető dolog: a termelőerők fejlődésének adott fokán a parasztbirtok rovására kihasított allodium s a megműveléséhez szükséges munka járadéktöbblet volt a majorsági fejlődésnek, a piaci lehetőség földesúri részről való kihasználásának két fő feltétele. így járt mindenekelőtt a jobbágy földek összeszűkülése s az úrdolgának megszaporodása a sajátságos módon eredetileg épp a parasztnép úrbéres helyzetének könnyítését célzó állami szabályozás nyomában. Ami azonban közvetlenül a felvilágosodott abszolútizmus viszonylag haladó adminisztratív beavatkozásának fonák következményeként tűnik elő, valójában mélyebbről induló gazdasági fejlődés vonalába esett. Láttuk, a termelőerők bontakozásában előbbre haladott, kedvezőbb piaci helyzetű tájon már a század derekán megindult a földesúri allodiumok kifejlesztése; az úri kisajátításnak és dolgoztatásnak az úrbérrendezéshez kapcsolódó hirtelen megnövekedése közvetve ennek a fejlődéssornak kiugró jelentőségű láncszeme. Ahol viszont a mezőgazdaság még kevéssé ért meg az árutermelésre — így a Pesttől s Dunától távolabb eső, jobbára állattenyésztő vidékeken —, egyelőre az úrbér szabályozása sem hozott lényeges változást: az Urbárium életbeléptetése helyett a korábbi gyakorlatot továbbvivő szerződések kötésére került sor. Nyilvánvaló tehát, hogy a földesúri majorságok kibontakozása, a parasztsorsra való kihatásával együtt, az úrbérrendezés nélkül is bekövetkezett volna, abban a helyenként változó ütemben, amint a termelőerők fejlődése, az árutermelés feltételei a szükséges szintet elérik. Sőt a fejlődés tendenciáját ismerve bizton következtethetjük, hogy az Urbárium nélkül, ha időben lényegesen elhúzódva is, az allochzáló törekvések jóval gátlástalanabbul érvényesültek volna. Bár az is igaz, hogy a bécsi udvarnak az adóalap biztosítása végett egyszer mindenképp szembe kellett volna nézni a mértéktelenné váló földesúri kisajátítással és kizsákmányolással. De puszta következtetés messzevivő röppályájáról a konkrét történeti fejlemények talajára térve, vitathatatlan, hogy az úrbérrendezés erős lökést, komoly lendületet adott a majorkodásnak Pest megyében. A birtokos urak többsége kapva kapott az alkalmon, hogy a meggyökerezett szokás fokozatos, kényelmetlen felmorzsolása helyett királyi szó segítségével egy csapásra teremtheti meg saját gazdasága széleskörű területi és munkafeltóteleit; s ahol az allodium kiterebélyesedésének még nem jött el az ideje, élve a lehetőséggel, ott is eleve megvetették a jobbágy rovására menő terjeszkedés alapjait. így a parasztságra időben előre hozva s meggyorsult ütemben zúdultak a majorsági fejlődés súlyos következményei. S nemcsak mennyiségi változásról: földje hirtelen összeszűküléséről, terhei ugrásszerű növekedéséről volt szó: az egységesítés jegyében földesúr és jobbágy egész viszonya zökkenésszerű átalakulá13* 195
