Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

nem, hanem csak 1708 tavaszán, az egri gyűlés után sikerült leszállíttatni: Pest megyének 25 ezer dikája maradt.

241 Rákóczi persze igyekezett a seregben és az adózásban jelentkező hiányokat pótolni: 1708 szeptember végén a katonáskodók már teljes adómentességet kaptak,

2

*

2 viszont ugyanakkor (a sárospataki gyűlés határozatából) a ,,paraszt funduson resideáló" nemeseket ismét paraszti adózásra kötelezték!

243 Pest megye súlypontja mindig, de most, Pilis nélkül ós félszáz helység eltűntével, még fokozottabb mértékben a három alföldi mezővároson nyugodott. A császári hadvezetés, rác hadai segítségével, éppen ezeket akarta egymás után térdre kényszeríteni. Sorban a legnagyobb: Kecskemét volt az első. Bosszúként Károlyi tiszántúli hadjáratára, a csanádi rácok ellen, de mégis váratlanul, készületlenül érte 1707 április 3-án a támadás. A vész pillanatában kiderült, hogy nem segít az öncélú várospolitika, nem a sokfelé engesztelés, nem Herbeville lekenyerezése, hanem csak a bátor védekezés, a kikerülhetetlen áldozat jó oldalon vállalása. Csaba Mátyás ezt próbálta meg, rögtönzött csapatával: későn ós sikertelenül {úgylátszik a város őrsége Nagykőrösre ment, az ellen vártak támadást), de mégis küzdelemben, szebben végezve életét, mint azok, akiket otthonuk mélyéről rángattak elő. 396 halott (köztük 266 gazda), 155 fogoly, 90 leégett ház, 1200 elhajtott szarvasmarha és 562 ló volt a veszteség.

244 A nap rettenetét azonban, a megye egykorú szavai szerint, „nyelv ki nem mondhattya és senki megh nem számlálhattya". A város évekig nem tudott ebből fölegyenesedni. Nem meglepő, ha 1707 őszén, újabb rác készülődés hírére, a „kecskeméti, körösi és czeglédi meg nyomorodott lakosok" katonai védelmet kértek, ha féltek is az eltartás gondjától: „a sok futás és kárvallásunk miatt, úgy munkánknak a félelem miatt való elmulasztásával nagyobb részre semmissé lettünk". Persze a három város a megyei katonaságtól függetlenül, maga is állított ki hajdúkat, Cegléd egy lovas századot szerelt fel, ennek azonban 1708 tavaszán már 40 halottja volt és csak 52 élő tagja. Rákóczi a fegyverrel szolgáló ceglédieket 1708 júniusban (mint már az előző évben is) felmentette a földesúri cenzus alól, figyelembe véve az „ellenségünk ellen nagy serénységgel mutatott hűséges szolgálattyokat és haza fiságokat". 24& S valóban: a maroknyi ceglédi csapat Vágó István alhadnagy vezetésével nemsokára Nagykőrös alatt is kitűntette magát. Nagykőröst 1708 szeptember 11-ón rohanták meg a rác hadak, egy császári tiszt vezetésével, az új szegedi parancsnok: Herberstein tábornok jóvoltából. A város azonban végre önmagára lelt, sáncai mögül karddal, puskával, toronyba felvont, kis ágyúval bátran védekezett mindaddig, amíg felmentő erőként meg nem érkezett 300 lovasával (köztük a ceglédiekkel). Sőtér Tamás ezeres kapitány.

246 A támadás mégsem maradt következmények nélkül, nemcsak anyagiakban (elhajtott állatokban), hanem főleg abban, hogy a Pest környéki helységek kezdtek behódolni az ellenségnek, amire Rákóczi ismét kiürítésükről kezdett intézkedni, Nógrádba, Hevesbe, de úgy, hogy „falunként szállíttattassék el a szegénység s el ne széledjenek".

247 A helyzet nehezebbé válásával a kuruc megye mindinkább kiszorult saját területéről. 1708 november 15-én már Gyöngyösön tartotta közgyűlését, „mivel az ellenségtől való félelem és rettegés miatt a megyén belül nem lehetett biztonságosan megtartani".

248 A közgyűlések színtere ettől kezdve Heves megyébe tevődik át, főleg Hatvanba: itt zajlott le az 1709 április 8-i tisztújítás, amelyen a solti járás már nem kapott külön szolgabírót, mert „nagyobb részében elpusztult".

249 1709 április 21-én a harmadik, legkisebb városra: Ceglédre sújtott le az ellenség támadása: 62 59