Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

vaikban praedát hányván", ami pedig a szegénységnek még megmaradt, azt a ,,magunk katonái, házaikot, vermeiket felvervén . . . egészlen fel prédálták", a népnek „mégh szájában való falattya sincsen", marháját „az ellenségh elhajtotta, úgy annyira, hogy kilencz-tíz asszonnak barom modgyára kelletik az száraz malmokat vonni". Kérik tehát terheik csökkentését, hiszen ,,a budai ellenség és Rabutin két rendbeli rablásával circiter majd 52 faluk elpusztultának".

235 52 elpusztult falu az alig 110-ből (Pilis nagyrésze az ellenség kezén maradt): ez akkor is sok, ha tudjuk, hogy a falvak egy része, amennyire tudott, újra meg újra visszatért helyére. S a megye kijelentését lényegében véve más pdatok is alátámasztják. Az az összeírás, amelyet az ónodi országgyűlésen elhatározott 2 millió forint adó kivetésének előkészületeként 1707 nyarán készített Pest megyéről Mágócsy Mihály ós Kis János,

236 sajnos szintén nem került elő. Bizonyos támpontokat azonban a dikák (adóegységek) helységek szerint összesített jegyzéke is nyújt. Eszerint a kecskeméti járásban 15 helységnek együttesen 13,2 ezer dika után, a váci járásban 12 helységnek 2,97 ezer, a Soltiban pedig 33 helységnek 13,7 ezer dika után kellett adóznia. A kuruc Pest megyének tehát (a Csepelsziget nélkül, amelyet a biztonság hiánya miatt nem tudtak összeírni) összesen 60 helység után 29,9 ezer dikája, a nemesség után (az adóban ez is rósztvett) nem egészen 2 ezer dikája, vagyis a (jövedelmi tételenként 1—1 dikáig adómentes nemes ós nem-nemes hadviselők igen kevés dikáját is hozzávéve) összesen 31,8 ezer dikája volt.

237 A megye ezt igen soknak, méltánytalannak találta. Az 1707 november 23-i boldogi közgyűlés

238 a megye képviseletében a decemberi kassai conventusra készülő Darvas Jánost és Pataky Gáspárt arra utasította, hogy kérjen csökkentést, és más megyék várható ellenkezésével szemben hozza fel az alábbi indokokat: egy egész sor helység nincs többé, az összeírtak közül is többen „éjjeli nappali félelemmel vannak, csak ki csapását is az ellenségnek hallván megint meg fognak futamodni", a megye máris tömérdek kárt vallott „ötszöri elfutásával", pedig még további bajokra is fel kell készülnie; ehhez járul, hogy különböző „hadi tisztek" súlyos követelésekkel terhelik, azért is, „mivel az más földrül valók, kivált a Tiszántúl valók, merő ellenség földinek tartyák Pest vármegyét" s ezért kímélet nélkül bánnak a nép jószágával.

239 A dika jegyzékből magunk is megállapíthatjuk, hogy az 1703-as állapothoz képest a kecskeméti járásból 13 helység hiányzik, így mindjárt egy bokorban a Duna menti Aporka, Dunaharaszti, Majosháza, Pereg, Taksony, de a Tisza vidékéről is Tiszakécske, Tószeg, Zagyvarékás. A váci járás jegyzékében 15 helységet keresünk hiába, főleg Pest körül, hatalmas ívben: nincs meg Dunakeszi, Kerepes, Nagytarcsa, Pécel, Maglód, Ecser, és e félkörön belül a többi sem. A solti járás 15 hiányával együtt mindez összesen 43 tétel. Darvas és Pataky panaszos előterjesztéséből azonban a kezdettől hadszíntérré vált megyének sokféle szenvedésén túl az is kiderül, hogy a fentieken kívül újabban még 8 helység oszlott fel, lakosai „helyekből ki bontakozván": Alsónémedi, Aszód, Felsőszentmiklós, Isaszeg, Monor, Vácbottyán, Váchartyán, sőt maga Vác mezőváros is. Vagyis a megyébsn összesen 51 helység áll üresen.

240 Darvasék azt is hozzátették, hogy az összeírás után ,,az tassi lakosoknak marháját az ráczság elhajtotta, Pestrül ki jővén az veresegyháziakat felverte s az vármegye paraszt hadnagyát is el vitte", és hogy ha vannak is állataik, az „vármegyében lévő egész seminatura (vetés) is elgázoltatván", annak „majd semmi hasznát nem vehetik". A magasnak (más megyékben is magasnak) bizonyult dikaszámot Kassán ennek ellenére 57