Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

Galgahévíz, Gomba, Gödöllő, Kóka, Nagykáta, Ócsa, Pánd, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Tápiósüly, Tápiószecső, Tóalmás, Túra, Uri, Vácszentlászló, Valkó és Zsámbok: ezek mind puszták, illetve ,,a lakosság elmenekült belőlük a németek elül".

221 A kuruc tervet lehetett elvetni azzal, hogy túl mélyen vág a húsba. Lehetett végrehajtani, ha már elhatározták, azzal, hogy a labanc sereg pusztulása mindent megér. Mint Károlyi írta,, az Rákos körül való mezők" felégetésére indulva: „jobb, fenevadak lakják hazánkat, mint német, az eb".

222 A kettő helyett azonban a harmadik történt: a tervnek nekivágtak, de — részben a három mezőváros ellenállása, részben Bottyán és Károlyi ellentétei miatt •— nem tudták végrehajtani. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd azt ígérte Károlyinak, hogy lakosai inkább mind fegyvert fognak, csak maradhassanak. Rákóczi már szeptember 2-án arról írt, hogy „Kecskemét, Kőrös, Czegléd az felüléshez kedvetlen, mellyel képmutatásokat hazafiúságokban nem kevéssé nyilatkoztatják", ezért Bottyán minden eszközzel „ültesse fel őket és kínszerítse az haza mellett való fegyverkezésre".

223 Utóbb még bizalmatlanabbul írta, hogy „a három városnak nagy maguk ajánlása nem egyébre való, hanem csak hogy színmutatás alatt otthon maradhassanak, és az ellenség ingrualván attul vegyék maguk protectióját",

224 de azért Károlyira bízta: csak akkor pusztíttassa el a városokat, ha belőlük az ellenségnek igen nagy haszna származhatnék. Károlyi parancsára a körösiek látszólag útrakeltek, de azután „mind visszaszállottanak", Kecskemét viszont „nem akart kibontakozni (elvonulni) sehogysem, s az midőn parancsolatom szerónt gyújtogatni akartak volna az katonák: fegyverrel az hadra reá támadtanak", több kurucot megöltek, „így meg nem égethették egészlen, hanem mintegy harmadát".

225 Botytyán és Károlyi portyázó csapatai éjjel-nappal csipkedték a császári hadat, ez azonban szeptember 25—október 2 között a három városban nemcsak pihenőre, hanem igen jelentős erőforrásra lelt, Kecskeméttől élelmen és takarmányon kívül 20 ezer Ft. hadisarcot, Ceglédtől 5000 forintot, Nagykőröstől pedig összesen 52,2 ezer forint értéket kapott. Nagykőrösön úgylátszik a nemesek között is szakadásra került a sor: egyrészük, így Oláh János, Ványi István „több, hazáját szerető emberséges emberekkel" a németek közeledésekor elhagyta a várost (ezek vagyona különösen megsínylette a sarcolást)

226

, a másik oldalon viszont Pálffy Mihály másodalispán úgylátszik egy olyan Habsburg—barát akcióban vett részt, amely a gazdáknak otthonukhoz való kétségbeesett ragaszkodásán túlmenően is belejátszott abba, hogy a város (Herbeville főhadiszállása) a másik kettővel együtt ekkora lélekzethez juttassa a labanc sereget.

227 Részletesebb adatok hiányában egyelőre nehéz volna azt eldöntenünk, hogy a nagykőrösi nemesség e kettészakadásában mennyire jutottak kifejezésre a mezővárosi, kupeckedő kisnemességre általánosan jellemző tendenciák. Belejátszott-e ebbe, hogy ezek a nemesek, akik mindjárt 1703-ban, nemesi kiváltságaik megerősítése kedvéért, oly sietve álltak Rákóczi mellé, most viszont, amikor az évek múltával részben főúri csoportok érdekei kezdtek a szabadságharc vezetésében mindinkább érvényesülni, részben és főleg pedig Rákóczi gazdaságpolitikai intézkedéseiben jelentkeztek bizonyos abszolutista jellegű, állami monopóliumok felé mutató törekvések, most ezek a nemesek kezdtek elfordulni a kuruc vezetéstől % A további kutatás talán majd pontosabb választ tud adni ezekre a kérdésekre. Addig is kétségtelen, hogy a három város állásfoglalása katonai következményeiben sem volt jelentőség nélkül való. Hogy mennyire nem, azt maguk a császáriak is elismerték, 34