Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

Nagyságod hadai meg nem szállyák".

201 Éppen 1704 elején azonban újra nekilendült a kuruc offenzíva: Károlyi Sándor januárban észak felől mélyen benyomult a Dunántúlra. Ugyanakkor a Pest megyei kuruc csapatok előbb elhajtották a Csepelszigetről Savoyai Jenő méneseit, majd szétverték a Budáról s a dunavecsei császári táborból bosszúra induló egységeket. Deák Perenc a Duna jegén átkelve a földvári sáncokat is bevette, és a rácok telepeit kezdte pusztítani, nem sejtve, hogy azokkal Károlyi közben valami egyezségre jutott. Rákóczi a Duna—Tisza közének erőit is mozgósítani igyekezett: az itteni hadak élére január 16-án br. Andrássy Istvánt állította, aki február 14-én nyílt parancsban szólította fel Kecskemét, Izsák, Ócsa, Alsónémedi, Dömsöd, Dunapataj, Tass és más helységek népét, hogy „minden külön kenyeres fegyvert fogjon".

202 Az igyekezet nem volt fölösleges. Az izsákiak, akiket a császáriak a csepeli kalandban való részességgel vádoltak,

203 március 5-én már megrendítő levélben közölték pusztulásukat Kecskeméttel.

204 Andrássy egy sor helységet ki akart üríttetni a Duna közelében, de Dab, Dömsöd, Dunavecse, Szalkszentmárton és Tass közös folyamodványban bizonygatta Rákóczi előtt, hogy ez csak az ellenségnek használna, s sziget, ha a rácok befészkelnék magukat, Buda ,,külső bástyája lenne", egy kuruc ezred viszont ugyanott a nép segítségével távol tarthatná a Dunától az ellenséget.

205 Hanem március végén, Heister támadásakor, a Dunántúl is újra elveszett, s Károlyi Földváron, Kecskeméten át menekült Egerbe. Az újabb, második dunántúli kísérlet dolgát most Rákóczi maga vette kezébe. 1704 április végén a Dunához vonulva májusban Ordas, júniusban Solt mellett táborozott, hidat veretett, és Forgách Simont előre küldve maga is átkelni készült hadaival, amelyeket Pest megye nemcsak katonákkal egészített ki, hanem el is látott élelemmel, liszttel, vágómarhával, takarmánnyal. A Duna menti helységek állapotáról azonban Gyulai István udvarmester már ekkor így írt: ,,Itt ezen sivatag, puszta helyeken 6 mélyföldnyire környöskörül semmit sem kaphatunk: az ráczok elpusztították, égették az falukot".

206 Forgách koroncói csatavesztése után Rákóczinak végül mégis le kellett mondania dunántúli hadjáratáról. Pest megyei, főleg mezővárosi csapatai is „vonakodtak a folyamon átkelni",

207 attól félve, hogy lakhelyeik védtelenül maradnak a rácokkal szemben. Rákóczi ekkor 26 ezer Ft mentességi díj fejében hazabocsátotta a három város nem egészen ezer lovasát, de továbbra is igénybe vette a megye helységeit seregellátás, szállítás, munkáskezek, fegyveresek dolgában, amikor 1704 június 29-én a Dunántúl helyett a délvidékre indult hadjáratra, amely, ha nem is egyszerűen a rácok ellen irányult, mint régebbi történetirodalmunk gondolta, hanem a törökkel való tárgyalások és segédcsapat-szerzés tervéhez kapcsolódott, végeredményben mégis leginkább a rácok ellen mutatott fel még valaminő eredményt. A hadjárat során Rákóczi augusztus elején Szeged alá is eljutott, a „palánkot" (a lakóvárost) bevette, de a várral nem boldogult. A vállalkozás egy időre így is némi nyugalmat biztosított a dél felől fenyegetett helységek számára.

208 1704 május: alighanem ez az az időpont, amikor a kuruc vezetés, hónapok óta folyó toborzás és hosszú előkészületek után, a kuruc Pest megye szervezetének megteremtése idején, a legtöbbet érte el, Rákóczi személyes jelenlétében, a készülő hadjárat közvetlen bázisául szolgáló Pest megye még kimerítetlen erőinek mozgósítása terén. Valószínűleg ebből az időből származik az a Pest megyei kuruc katonanévsor is, amelyet e tanulmány függelékében talál az olvasó. Az összeírás 1704 május előtt nem keletkezhetett, mert az 40