Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

9. Kóti János: A földért folytatott harc Pest megyében 1945–1946

ahonnan ne érkezett volna olyan követelés, hogy a malmokat haladéktalanul vegyék állami, illetve községi tulajdonba. Megsarcolták a malmok a parasztság szinte minden rétegét. Hihetetlenül felemelték a vámőrlés díját. Békében egy mázsa gabonát 10 százalék természetbeni juttatásért őrölt a molnár. Ez a búza 1946 augusztusi árat véve figyelembe 4 forint volt. Ezzel szemben a stabilizáció után a kereskedelmi őrlés díja mázsánként 12 forint, a vámőrlés díja 10 forint volt. „A készpénzfizetés mellé még külön fát is követelnek a vámőrlésnél, 20 kiló mázsánként."

48 Tehát a malmosok a 25%-os őrlési díjakon felül még tűzifát követelnek. Ebben a kérdésben is a kommunista párt sietett a parasztok segítségére. A segítségnek egy módja van — tette meg javaslatát — legalább is felére szállítani az őrlési díjakat, a malmokat pedig községi kezelésbe kell venni.

49 Hogy a malom milyen jó üzlet volt ebben az időben, azt leginkább mutatja az a kérelemözön, amellyel a járási és megyei gazdasági felügyelőségeket elhalmozták új malmok alapításának engedélyezéséért. Érden 5 malom,

50 Pomázon két malom, hat daráló

51 működött. De újabb és újabb malmok alapításának engedélyezését kérték még Solymáron

52

, Dunakisvarsányban,

53 Pátyon

54 és a megye majdnem minden nagyobbacska községében. A burzsoáziát váratlanul érte a kommunista pártnak a malmok államosítására, illetve községesítósére irányuló akciója, azt azonnal visszautasította. Tehát, míg a parlamentben nagy hangon a paraszti érdekképviseletről szónokolt, fájdalmasan szisszent fel, amikor a paraszti érdekeket legjobban sértő malomuzsora megszűntetése került napirendre. ,,A magyar malomipart egyéni munka, szorgalom és tehetség teremtette meg, mint a kis-, közép- és nagyipar legtöbb más alkotását. Nem lehet és nem szabad évtizedek munkájának eredményeit kiforratlan kísérleteknek odadobni!"

55 Hivatalosan is a malomuzsorától szenvedő parasztokkal szemben a népnyúzó malmosok mellé állott, sőt ellenállásra szólította fel a szociáldemokrata és a parasztpártot is. Az aszódi járásban a volt intézők ós ispánok visszatértek, félelmet és bizonytalanságot keltve a parasztok között. A nagykátai járásban a vidéket járó kisgazdapárti képviselők egyre-másra a demokrácia és a baloldali pártok ellen uszítottak.

56 A kisgazdapárti jobboldalnak 1946 második felében a földreform és a dolgozó parasztság érdekei ellen tett lépéseit a megye kommunistái ki tudták használni befolyásuk növelésére. Erről tanúskodik az is, hogy Vácrátóton és SzŐdön, ahol a kisgazdaképviselők gyűléseiken kommunistaellenes kirohanásokat tettek, még a kisgazdapárt tagjai sem hallgatták meg őket. ,,Mind nyíltabban mutatkozik meg, hogy a Kisgazdapárt tagjai nincsenek megelégedve minisztereikkel és annak hangot is adnak. Egyes helyeken a Kisgazdapárt helyi funkcionáriusai Pártunk felé orientálódnak (pl. Felsőgöd, Lajosmizse, Dömsöd) és jelentkeznek felvételre is."

57 Monoron maguk a kisgazdák zavarták el a kisgazdapárti szónokot, Reichnert.

58 ,,Ecseren például a kisgazdapárt helyi vezetői ki akarnak lépni a pártjukból, mert rájöttek, hogy vezetőik becsapták őket". Dömsödön a gazdák átléptek a kommunista pártba.

59 ,,Lajosmizsén pártszervezetünk a kisgazdapárt helyiségében tarott gyűlést, a hallgatóság között ott volt majdnem teljes számban a kisgazdapárt vezetősége. Felszólalók a kisgazdapárt részéről mindenben azonosították magukat az elhangzottakkal és azt mondták, hogyha ezt akarja a kommunista párt, akkor ne tekintse őket kisgazdáknak, mert ők is ezt akarják." 423