Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

8. Blaskovits János és Lábadi Lajos: A M. K. P. Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás közepétől az 1945-ös országgyűlési választásokig

összvezetőségi ülésén, hogy „alacsony a taglétszám és ez nagy hiba, mert nálunk a szavazásnál a tagsági könyvet kötelezőnek tekintik, hogy oda szavazzanak, ahol tagok."

83 Az új párttagok többsége becsületes, de a párttagságra még nem érett dolgozó volt, ebből következően nem kevés volt a politikailag ingadozók száma. Az új párttagok jelentős része azonban megállta helyét a kiélezett politikai helyzetben, és később hű harcosa lett pártunknak. Sajnos elég jelentős volt azoknak a száma is, akik valamilyen kényszerű körülmény folytán léptek be a pártba, s a választásokon szavazatukat nem is adták a kommunista pártra. Vannak adataink, amelyek azt bizonyítják, hogy nem mindenki értett egyet a válogatás nélküli tagtoborzással. A veresegyházi (váci járás) titkár azért mondott le párttitkári tisztségéről, mert „meggyőződésemnek nem felel meg a szervezési eljárás, ami a közelmúlt óta folyik, hogy valakit meggyőződésük ellenére valósággal bekényszerítsenek a pártba. Ezzel az eljárással a párttagok sűrűbben lesznek, de nem többen."

84 Ilyen körülmények között érkezett el az országgyűlési választások napja, amely csalódást okozott azoknak a pártszervezeteknek, ahol túlzott várakozással néztek a választások elé. A gödöllői járásban például október 6-án készítettek egy felmérést a várható szavazási eredményekről, mely szerint várható eredmény a közös listán, illetve a külön listán Gödöllőn 60%, ill. 35%; Isaszegen 70%, ill. 40%; Pécelen 60%, ill. 35%. Nagy tárcsán 35%, ill. 22%; Vácszentlászlón 35%, ill. 10%; Dányon 50%, Kistarcsán 80%, ill. 40%; Kerepesen 60%, ül. 30%; Csömörön 75%, ül. 30%.

85 Ez a felmérés megmutatja, mennyire megtévesztő hatása volt egyes szervezetekre a nagyarányú tagtoborzás, de ugyanakkor azt is tükrözi, milyen jelentőséget tulajdonítottak a két munkáspárt együttműködésének. Az erőviszonyoknak ez az eltúlzása kirívó volt ugyan, hisz a szervezetek többsége reálisabban mérte fel a várható eredményeket, de tükrözi azt a helyzetet — amely egybként országos jelenség volt —, hogy szinte mindenütt nagyobb eredményt vártak a választásoktól. Különösen a telepesek és az újgazdák szavazataitól vártak sokat. Ami a telepeseket illeti, itt általában nem is csalódtak a szervezetek, de az újgazdák más rétegeinek jelentős része, abból kiindulva, hogy maguk is parasztokkká váltak, a parasztpártra, sokan pedig a kisgazdapártra adták szavazatukat. A választásokon az SZDP kapta a szavazatok 15,5 %-át, az MKP 14,8%át.

86 Az átlageredményektől jelentősen eltér az egyes járások, városok és községek választási eredménye. A gyömröi járásban pl. az MKP kapta a szavazatok 22,2%-át, a Buda környéki járásban 18,2%-át, a monori járásban 20%át, a gödöllői járásban 17,7%-át. Viszont a szobi járásban csak 6,3%-át, a szentendrei járásban 10,5%-át, a váci járásban 10,6%-át.

87 Cegléden az FKGP 64,7 %-át, az SZDP 17,6%-át, az NPP 9,8 %-át, az MKP 7 %-ot kapott.

88 Nagykőrösön az FKGP kapta a szavazatok 62,7 %-át, az MKP 17,5 %-át, az SZDP 10,3-át, az NPP 8,2-%-át.

89 Érdekes összehasonlítani néhány község taglétszámát és a pártra szavazók számát. Szentendrén pl. 200-zal kapott több szavazatot a párt, mint a taglétszám. (Az SZDP nem érte el a taglétszámot.)

90 Dömsöd 183 tag, 273 szavazat; Áporka 120 tag, 131 szavazat; Kiskunlacháza 204 tag, 276 szavazat; stb.

91 Pécel 600 tag, 660 szavazat; Rákosszentmihály 1140 tag, 1694 szavazat.

92 Ezek az adatok azt igazolják, hogy ezidőben már kezdett általánossá válni az a tény, hogy a párttal szimpatizálók jelentős része is a 399