Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

8. Blaskovits János és Lábadi Lajos: A M. K. P. Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás közepétől az 1945-ös országgyűlési választásokig

Ezek az adatok nem adnak teljes képet a különböző pártok tényleges erejéről. Egyrészt nem teljesek az adatok, mert hiányoznak az abonyi és a dabasi járás, valamint Cegléd és Nagykőrös adatai, továbbá hiányoznak azoknak a községeknek az adatai is, ahol nem volt MKP- szervezet (kb. 10 község) és esetleg más pártok működhettek. Másrészt nem tükrözik azt a döntő körülményt, hogy az MKP helyi szervezeteinek tagsága — ellentétben a koalíció többi pártjának tagságával — többségében aktív párttag volt, s a falu vagy város legharcosabb elemei közül került ki. A többi pártok tagsága, — különösen a kisgazdapárté — rendkívül vegyes összetételű volt. Egy részük különböző személyi érdekből csatlakozott az illető párthoz, de pártmunkát nem végzett. Jelentős volt azoknak a száma is, akik hagyományok, családi okok, vagy más hasonló tényezők miatt léptek e pártokba, de nem értettek egyet e pártok jobboldali vezetői által képviselt reakciós célokkal. Végül sokan voltak e pártokban tényleges demokraták és szocialisták (a szociáldemokrata pártban), akik azonban még nem ismerték fel pártjaikban levő jobboldali vezetők által folytatott politika reakciós céljait, akik őszintén bíztak pártjaik demokratikus hagyományaiban. A koalíciós pártokban helyet foglaló dolgozók többsége kereste az együttműködést a kommunista pártszervezetekkel, elfogadta a kommunisták által képviselt politikát, támogatta annak gyakorlati megvalósítását. Ebben természetesen fontos szerepet játszott a kommunisták helyes politikája, az a körülmény, hogy olyan célokat állítottak a nép elé, amelyek megfeleltek érdekeiknek. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az MPK szervezeteinek erejét nagymértékben növelte az is, hogy a szakszervezeti csoportok, a MADISZ, az MNDSZ tagsága és vezetése a döntő kérdésekben — a reakció ellen, az ország újjáépítéséért, — az MKP politikáját támogatta. Ezek az adatok mutatják, hogy a kommunista mozgalom, amelyet 25 éven át tűzzel-vassal irtottak és amelyre annyi szennyes rágalmat szórtak, mély gyökerekkel rendelkezett Pest megyében is. Amíg a kommunista párt a feltüntetett járásokban szinte minden községben rendelkezett pártszervezettel, a többi párt ezt egyáltalán nem mondhatta el magáról. A pártszervezetek, a kommunisták áldozatkész politikai munkája tehát nem volt hiábavaló. Az 1945-ös választásokra való felkészülés a pártszervezetek újabb nagy erőpróbája volt. A párt a munkásegység és a nemzeti egységfront fenntartására és megerősítésére törekedett. Javasolta, hogy a kommunista párt és a szociáldemokrata párt közös listán induljon a választásokon. A kisgazdapártba tömörült reakciós erők a végletekig kiélezték a választásokat megelőző politikai harcot, igyekeztek elszigetelni a kommunista pártot, felborítani a koalíciós pártok együttműködését. A növekvő gazdasági nehézségeket igyekeztek a kommunista párt nyakába varrni, nem riadva vissza a rágalmazástól sem. A választási harcban a különböző pártok taglétszámuk minél nagyobb méretű felduzzasztására törekedtek, hogy taglétszámukra hivatkozva mind több funkciót követeljenek az államapparátusban. A gödöllői pártszervezet jelentése — mint általános jelenségről számolt be arról, hogy a többi párt saját súlyának növelése érdekében minden jelentkezőt válogatás nélkül felvesz, Kerepesen például egy körözés alatt álló fasisztát vettek fel. A kommunista pártszervezetek Pest megyében is a demokratikus forradalom eredményeinek megszilárdítására, a Függetlenségi Front fenntartására, a két munkáspárt együttműködésének erősítésére törekedtek. Ennek megfelelően dolgozták ki a megyei pártszervezetek a választási munka irányvonalát, agitációs jelszavait. A budakörnyéki járás titkári értekezlete például 1945. .396