Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

8. Blaskovits János és Lábadi Lajos: A M. K. P. Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás közepétől az 1945-ös országgyűlési választásokig

folytatni, ahol 1919-ben abbahagyták. Az ilyen elvtársak, vezetőségi tagok leváltása helyes és szükséges volt. Az azonban már helytelen és igazságtalan volt, hogy hovatovább a ,,19-es" név azonosult a párt politikájával szemben álló szektássággal. A munkájuk és különösen a magatartásuk miatt leváltott elvtársak nem mindegyike volt ,,19-es'

0

, s nem minden ,,19-es" volt szektás. Egyre kevesebb szó esett arról, hogy a ,,19-esek" (még azok is, akiket le kellett váltani)) nagy érdemeket szereztek a pártszervezetek létrehozásában és rendkívül nehéz időszakban önzetlenül, nagy személyes bátorságot és kommunista öntudatot tanúsítva dolgoztak pártunk, népünk érdekében. A ,,19-esek" ellen megindult hajsza — a helytelen nézeteket valló elvtársak meggyőzése helyett, — nem ,,helyi specialitás" volt, hanem Rákosi Mátyás által kezdeményezett, országosan jelentkező politika helyi visszatükröződése.

18 A felülvizsgálás során a kiküldött elvtársak megállapították, hogy a pártszervezetek alapjában jól fejlődtek. A legtöbb helyen a párt szervezésében a lenini elvet követték. Szigorúan megvizsgálták, hogy kiket vesznek fel párttagnak, hogy a felszabadulás előtt milyen politikai magatartást tanúsított. Az elvtársak persze nem ismerték Leninnek a pártról szóló tanítását, s azt sem, mit tanít Lenin a párt összetételének jelentőségéről. De emlékeztek 1919-re, többen közülük ismerték az illegális kommunista párt pártépítési elveit, s ösztönösen is arra a következtetésre jutottak, hogy a fasiszta fertőzés 25 esztendeje után, a felszabadulás utáni rendkívül bonyolult és nehéz viszonyok között csak a legszilárdabb ós legmegbízhatóbb, a dolgozó nép ügyét leginkább ismerő és szívén viselő emberek tudják megállni a helyüket. Ez alapjában helyes elképzelés volna, de túlhajtották, s emiatt szinte mindenütt tapasztalható volt elzárkózás a becsületes, régebben a munkásmozgalommal kapcsolatban nem levő, most azonban a kommunista pártba belépni kívánkozó pártonkívüliekkel szemben. Néhol pedig bizalmatlanságból, féltékenységből, vagy más, szektás meggondolásból a kommunista párttagságot egyesek saját monopóliumoknak tartották. Ezeken a helyeken a pártszervezetek elszigetelődtek, megakadt a pártszervezet egészséges fejlődése. A felsőbb pártszervek képviselői megmagyarázták az elvtársaknak, hogy tömegpárt létrehozására van szükség. Fel kell venni a pártba minden olyan pártonkívülit, aki ezt kívánja, ha derék, becsületes emberről van szó, aki a fasiszta rendszerben nem kompromittálta magát politikailag. A párttagságban volt bizonyos aggodalom a párt kapuinak tágabbra nyitása miatt. Rákosszentmihályon pl. a pártvezetőségi ülésen az egyik vezetőségi tag kifejtette, hogy arra nagyon kell vigyázni, hogy ,,fasiszta elemek a tömegpárt mögé ne rejtőzhessenek." Felmerült az a javaslat, hogy a párt tömegpárt jellegének hangsúlyozása mellett jobban kellene hangsúlyozni a minőségi jelleget is.

19 A tapasztalatok azt mutatják: a májusi pártértekezletig a párt kapuinak szélesebbre tárása mellett érvényesült a párt minőségi jellegének biztosítására irányuló törekvés is. Néhol továbbra is erős elzárkózás maradt fenn a pártonkívüliekkel szemben, de ez február után már nem volt jellemző. A pártszervezetek a legtöbb helyen a gyakorlatban helyesen alkalmazták a párt nemzeti egységfront kialakítására irányuló, a demokratikus forradalom következetes végrehajtását célzó politikáját. E tekintetben azonban még ott is, ahol jól ment a munka, követtek el hibákat. A párttagok jelentős része nem értette meg a párt politikáját, illetve egy része nem értett egyet vele. Kifejezésre jutott ez abban, hogy néhány helyen Munkás-Paraszt Tanácsokat hoztak létre, Vörös őrséget szerveztek, úgy gondolták, hogy proletárdiktatúra 384