Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

8. Blaskovits János és Lábadi Lajos: A M. K. P. Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás közepétől az 1945-ös országgyűlési választásokig

tagnak csak régi kommunistákat, volt szociáldemokratákat, vagy legalábbis szimpatizánsokat vettek fel. Uj tag felvételéhez 3 ajánlóra volt szükség. A pártvezetőséget Végrehajtó Bizottságnak nevezték. A pártszervezet létrehozóira utal, hogy Ceglédbercelen a megalakuló pártszervezet az Egyesült Szocialista és Kommunista Párt (így hívták a Tanácsköztársaság idején működő pártot) néven jött létre.

7 A rendelkezésre álló dokumentumok és személyes visszaemlékezések alapján megpróbáltuk rekonstruálni egy jelentős pártszervezet, — a ceglédi szervezet megalakulását és tevékenységét. A ceglédi pártszervezet létrehozásába vezető szerepet játszott Németh Sándor elvtárs, aki 1930-tól az illegális KMP tagja volt, a famunkások szakszervezetében dolgozott. 1943-ban került Ceglédre, ahol több asztalossztrájkot kezdeményezett. 1944. április 4-én internálták. Közvetlenül a város felszabadulása után, betegen, fizikailag legyengülve tért vissza. Járni is alig tudott, amikor — felvéve a szovjet katonai hatóságokkal a kapcsolatot — hozzálátott a pártszervezet megalakításához. November 8-án néhányan összejöttek és az ottani megállapodások alapján november 17-re összehívták az alakuló gyűlést.

8 Az alakuló gyűlésen 16 fő vett részt, szinte kizárólag olyan elvtársak, akiknek a felszabadulás előtt is volt kapcsolata a KMP-vel, de legalább is a legális munkásmozgalommal, a SzDP-tal, vagy valamelyik szakszervezettel. Mint pártvezetőségi tagok, vagy mint valamely fontos városi tisztség viselői jelentős szerepet játszottak az alábbi elvtársak: Németh Sándor párttitkár, akiről az előbbiekben már volt szó, Cseh József építőmunkás, aki Franciaország német megszállása után tért vissza Magyarországra Franciaországból. Régi szervezett munkás volt Kovács József, Neuman Ádám, Bunyevácki József cipészsegéd, Pataki István vasutas, Szűcs Sándor borbély kisiparos. Zsadony Miklós szabómunkás már a Tanácsköztársaság idején részt vett a munkásmozgalomban. Szelepcsényi Imre

9 vasmunkás, aki — egyideig a város polgármestere, majd rendőrkapitánya volt. Az első tagok tehát Cegléden is illegális kommunistákból, a Tanácsköztársaság volt harcosaiból, régi szervezett munkásokból kerültek ki. Szociális származásukat tekintve többségük munkás volt, akik — mint a vidéki városok ipari munkásainak nagy része —, időnként mezőgazdasági munkát is végeztek, esetleg házuk, kertjük, kisebb állatállományuk volt. Szoros kapcsolatban voltak a város agrárproletár, szegényparaszt elemeivel, de ezek többsége nem a Kommunista Párt, hanem a Nemzeti Paraszt Párt mellé sorakozott fel. Ez utóbbi jelenség — mint az abonyi pártszervezet példájából még látni fogjuk — nem volt általános. Az új pártvezetőségből Németh Sándor és Kovács József elvtársak a szovjet elvtársak segítségét igénybe véve, kalandos utazás (pl. kilőtték a szerelvény mozdonyát) után Szegeden felvették a kapcsolatot a Központi Bizottság ott tartózkodó tagjaival. Ezek ismertették az elvtársakkal a párt irányvonalát és a legfontosabb tennivalókat. Visszatérésük után nagy munkát fejtettek ki a közigazgatás helyreállítása érdekében megszervezték a rendőrséget, melynek csaknem minden tagja kommunista volt. Összegyűjtötték az elmenekült fasiszták vagyontárgyait, kórházat rendeztek be a szovjet és a magyar sebesült katonáknak, az ifjúmunkásokkal összegyűjtették a menekültek lakásában hányódó könyveket, ilyen módon megóvták ezeket a pusztulástól. Segítettek a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt megalakulásában. Ma már furcsának tűnik, de akkoriban nemcsak ceglédi jelenség volt, hogy néhány, az MKP-hoz közelálló szegényparasztot a Nemzeti Parasztpárt 380