Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

tében hangsúlyozza a munkásközvetítés fontosságát és azt ,,hogy a munkásközvetítés helyes működésével az összefüggő nagyjelentőségű gazdasági ós szociális érdekek is kielégíttessenek . .. ", az általa mellékelt listából kiderül, hogy erre a feladatra csak jegyzők, bírák, földbirtokosok és ,»kisgazdák" alkalmasak.

158 Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha a mezőgazdasági munkásság érdekképviselete nélküli munkásközvetítós nem a gazdasági cselédek, hanem a birtokos osztály érdekeit tartotta szem előtt. A gazdasági cselédek teljes anyagi és jogi kiszolgáltatottságát, a szükséges érdekképviselet hiányát jól példázza Szarvas János gazdasági cseléd esete, aki 39 évig dolgozott a herceghalmi Metternich hercegi uradalomban (s akinek apja 34 évig szintén az uradalom alkalmazottja volt). Szarvas Jánost, aki mint az uradalmi forspont (előfogat) kocsisa a fronton bal karjára nyomorék lett, az uradalmi intéző télvíz idején családjával együtt —- 8 napon belül — minden végkielégítés, nyugdíj stb. nélkül ki akarta lakoltatni. Miután első- és másodfokon a kilakoltatását jóváhagyták, Szarvas a földművelésügyi minisztertől kérte ügye felülvizsgálatát, a nyomortól és az éhezéstől való megmentését. Azonban a földművelésügyi miniszter 1920. augusztus 17-én harmadfokon jóváhagyta a feltétel nélküli kilakoltatást.

159 A gazdasági cselédek helyzete Horthy-Magyarországon a legsötétebb feudális állapotokat tükrözi. Talán a gazdasági cselédekre nézve a legmegalázóbb és a legfelháborítóbb volt az a gyakorlat, amikor más községben munkát vállaló gazdasági cselédet csendőri kísérettel visszavezették eredeti munkahelyére. Az ellenforradalom hatalomra jutása utáni években tömegesen fordult elő Pest megyében is, hogy más uradalmakba elszegődött gazdasági cselédet csendőr kísérte vissza lakóhelyére.

160 Ilyen munka- és életkörülmények mellett nem csoda, ha a gazdasági cselédek elkeseredésükben nem ritkán a földesúr ellen fordultak. Ez történt özvegy herceg Metternich Sándorné biai uradalmában is, ahol 1921. január 6-án a szalmakazlakat tűz hamvasztotta el. A biai csendőrőrs január 12-i jelentése szerint a nyomozati adatok arra mutattak, hogy a tűzeset az uradalmi cselédek és a falusi lakosság együttes bosszújának műve. Ugyanis Wéber Gyula uradalmi intéző nem engedte meg nekik a szalma szabad hordását — amit ők kértek. Egyébként a tűzeset másnapján az uradalmi intéző lakására ismeretlen tettesek több lövést adtak le. Jellemző az uradalom agrárproletariátusának szolidaritására, hogy a csendőrőrs jelentése szerint ,,a nagyszámú gazdasági cseléd kihallgatása teljesen eredménytelenül végződött".

161 Pest megyében és országszerte még hosszú évekig tartott a szegényparasztság harca a földért és a mezőgazdasági munkásság küzdelme életviszonyainak a megjavításáért. Ezek a küzdelmek azt mutatták, hogy az agrárproletáriátus — a munkásosztállyal együtt — a Tanácsköztársaság bukása után nem adta fel a harcot, és nem hajtott fejet az ellenforradalmi rendszer, a Horthyfasizmus előtt. * Pest megye munkásainak és parasztjainak a küzdelmét és mozgalmait az 1920-as évek elején az 1918—1919-es forradalmak és a Tanácsköztársaság élményei, történelmi tapasztalatai erősítették. Ezért bár a Horthy-korszak negyedszázada még sok nehézséget és szenvedést tartogatott a számára, nem adta fel a jobb jövőbe vetett reményét, s a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetésével, valamint a Szovjetunió segítségével végül is győzedelmeskedett a fehérterrorban fogant és a nyilas uralom szennyében kimúló ellenforradalmi rendszer felett. 24 369