Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

„Követeljük ... a terményértékesítő, valamint termelőszövetkezetek létesítését és fejlesztését ..." „Követeljük ... a földet örök tulajdonul adják a földmívelő családok kezébe . . ."

131 Nemhogy a KNEP, de a kisgazdapárt földreform politikája sem tartalmazott olyan radikális követeléseket, mint pl. a hitbizományi, az egyházi birtokok kisbirtokká átalakítása. Azonban a parlamenti választások légkörében a tömegekért, illetve a mandátumokért folytatott harc során a földreform-demagógiára is uagy szükség volt. A földreform-törvény tervezetét Rubinek földművelésügyi miniszter vezetésével a Simonyi-Semadam-kormány idején készítették el, és Rubinek elnökletével 1920. május 12-én tartották meg az előkészítő tárgyalást, amelyen a földbirtokosok és a nagygazdák képviselői vettek részt. Ezen a tárgyaláson kiderült Rubinek tájékoztatójából, hogy kár volt az aggodalmukért, mert nem lesz radikális földreform. Jelen volt az értekezleten Darányi Ignác nagybirtokos, egykori földművelésügyi miniszter, az 1898. évi hírhedt „rabszolgatörvény" és az 1907. évi „derestörvény" megalkotója. Mint Rubinek által meghívott „szakértő" fejtette ki a nézeteit a földreformról. Nyomatékosan hangoztatta, hogy „senki se foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy a nincsteleneket, akik megfelelő erővel a földek megműveléséhez nem rendelkeznek, most egyszerre birtokosokká lehet tenni". Fő birtokpolitikai elvét így fogalmazta meg: „Az ón ideám az, hogy a középbirtokot erősíteni, fejleszteni kell, és arra kell törekedni, hogy a középbirtokok természetszerűleg felvegyék magukba a vagyonosabb kisgazdaelemeket."

132 Darányinak ez az alapelve a földbirtokos osztály erősítését célozta, és ez a törekvés: a középbirtokok erősítése a nagygazdák leggazdagabb rétegének felszívásával, különösen a Pest megyei birtokviszonyokra és birtokpolitikára volt jellemző a Horthy-korszakban. Az értekezleten felszólalt báró Prónay György Pest megyei földbirtokos, az OMGE egyik vezetője, és a Pest vármegyei Gazdasági Egyesület szakértekezletén kívül itt is kifejtette véleményét a földreformról. Prónay a földéhségről szólva, tovább- „fejlesztette" már fent ismertetett, elméletét, kijelentve azt, hogy „a földműves népnél nagyon sok értéktelen pénz van, amitől szabadulni óhajtván, természetes, hogy ezt a földbirtokba akarja befektetni". — A földreform célját Prónay abban látja, hogy az „államfenntartó elemet erősítse, hogy akik a múlt küzdelmeiben bebizonyították, hogy a magyar állam gerincét alkotják, azok most egy felsőbb társadalmi szférába jussanak. Ez a társadalmi szelekció azonban nem vihető keresztül máról holnapra, s a reformnak éppen ezért mérsékeltnek kell lenni." Prónay az „államfenntartó" elemen nem érthette a szegényparasztságot, mert felvilágosító propagandát sürgetett annak érdekében, hogy senki ne gondolja, „esetleg majd ingyen fog földhöz jutni".

133 A földreform-tervezet kulisszák mögötti vitája 1920. augusztus 18-ig tartott, amikor is az előző nap földművelésügyi miniszternek kinevezett Nagyatádi Szabó István a Rubinek által elkészített törvényjavaslatot benyújtotta a nemzetgyűlésen. A parlamenti vita november 4-én kezdődött, és mivel kimondták a javaslatra a sürgősséget, már november 12-én el is fogadták. . A földreform-törvényjavaslat parlamenti vitájából csak a Pest megye képviselők felszólalásaival kívánunk foglalkozni. Ezekre a megnyilatkozásokra is az jellemző, mint általában az egész vitára: még a legnagyobb terror362