Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

Az ellenforradalom terrorja nagymértékben nehezedett a szakszervezetekre. A Pest megyei főispán is megkapta a belügyminiszter 1500/1919/res. számú „bizalmas" jelzésű körrendeletét a munkás szakszervezetek fokozottabb ellenőrzéséről. A körrendelet szerint a szakszervezetekben — amelyek „a bolsevizmus melegágyai" voltak — ,,még most sem szűntek meg az agitációk az ún. tanácskormány érdekében", ezért a belügyminiszter 1919. november 12-én elrendeli ,,az ipari munkások összes szakszervezeteinek legfokozottabb ellenőrzését."

100 A félelem a munkásoktól és szakszervezeteitől olyan intézkedésekben is megnyilvánult, hogy gróf Ráday kormánybiztos a belügyminiszter utasításának megfelelően valamennyi főszolgabíróval és polgármesterrel 1920. április 28-án táviratilag közölte a május 1. megünneplésével kapcsolatos korlátozó rendelkezéseket. E szerint a szakszervezetek május elsején délelőtt 12 óráig zárt helyiségben tarthatnak gyűléseket, kizárólag szakszervezeti tagok részvételével. ,,Vörös zászló, vagy más internacionális jelvény, díszítmény szakszervezeti gyűléseken nem használható" — hangzik a távirat.

101 Az ellenforradalom nem elégedett meg május elseje megünneplésének korlátozásával, hanem országszerte sok helyen törvénytelen módon megfosztotta a munkásegyesületeket székházaitól. A munkásmozgalomtól dezertált Csizmadia Sándor, a szociáldemokrata földmunkásmozgalom egyik megszervezője kénytelen volt 1921. május 11-én a parlamentben interpellálni az egyesületi székházak ügyében. ,,A munkásegyesületek házát, mely magántulajdonuk, számos községben elvették és ... a munkások házát, az ő művelődésük templomát . . . csendőrlaktanyákká alakították át . . . Másutt viszont a hatóság a munkások házát bérbeadta és szedi a bért a maga számára. A magántulajdon leghangosabb védői így tisztelik a magántulajdont," — hangzik az interpelláció.

102 A szakszervezetek — minden üldözés ellenére is, - - a munkásság erős várainak bizonyultak. Nem csoda, ha Endre László, a hírhedt gödöllői főszolgabíró tehetetlenségében rendőrség után kiált egyik jelentésében a dolgozók szervezettségével szemben. Ugyanis 1921. március 18-i jelentése szerint a Magyar Általános Gépgyár mátyásföldi gyára ,,csak olyan munkásokat alkalmazott, akiket a szocialista szakszervezet ajánl, egyéb munkásait a szervezett munkások bojkottálják s kiüldözik. Célszerű volna e tekintetben a rendőrséggel közbelépni."

103 A csendőri, rer»dőri és közigazgatási hatóságok — Endre László kérésétől függetlenül is — különös figyelmet szenteltek az üzemekben tapasztalható munkásmozgalomnak. A belügyminiszter 340/1921. res. számú körrendelete alapján az alispán figyelmezteti a főszolgabírákat, hogy ,,több helyen sztrájkmozgalmak, illetve előkészületek észlelhetők . . . Oly gyűlések, melyek sztrájk szervezését előmozdíthatnák, nem engedélyezhetők." A rendelet a továbbiakban intézkedik a sztrájkszervezők őrizetbe vételére és internálására vonatkozóan.

104 — Az ellenforradalmi hatóságok minden terrorja ellenére is a munkások hősies sztrájkokat folytattak helyzetük megjavítása érdekében. A dunakeszi ,,Óceán" konzervgyár munkássága 1922. júliusában sztrájkba lépett és 50%-os béremelést ért el. Augusztusban újabb bérmozgalom tört ki és a szakszervezet megbízottját a gyárat megszálló csendőrök letartóztatták, majd átadták a váci járás főszolgabírójának, aki megláncolva kísértette át a Pestvidéki Törvényszékre.

105 23* 355