Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

soroltak közül 144 esetben szerepel a név (ilyenkor csak keresztnév) mellett e szó: argatin, de ezen felül is sok a puszta keresztnév és a nyilvánvalóan nincstelen. Valószínű, hogy sokan még ezután költöztek el innen, mert az 1699-i megyei összeírás már csak 329 családfőről tud, bizonyára az egyházi személyekkel együtt, de esetleg a nincstelenek egy részét figyelmen kívül hagyva. De még így is felmerül, itt és másutt, a kereskedelemben és kézműiparban elhelyezkedni nem tudók megélhetésének kereteket feszítő problémája. Kecskemét múlt századi történetírójának polgári fogalmazása szerint a vagyontalanok (nem speciálisan szentendreiek) részben „becsületes munkára adván" magukat „mint szolgák, mezei munkások és pásztorok" Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd pusztáin „fogtak szolgálati alkalmazást",

98 vagyis magyarul a jobb módú cívis gazdáknak lettek cselédei. Lelkes hívei azonban aligha, mert (ugyanezen szerző szerint) utóbb, 1707 tavaszán, a Kecskemét feldúlására érkező rác csapatokat „ama haza szökött rácz cselédek" vezették, akik „a vagyonosabb házakat egyenként jól ismerték", és a háziakon torolták meg, ha „a rejtett arany és ezüst holmit fel nem találák".

99 De a rácokat egyébként is nagymértékben kézben tartotta a császári hatalom. Kivette őket a nemesi megye (és a földesurak) hatásköre alól, eleinte mindenütt, utóbb csak a határőrvidékeken. Mint sajkásokat és martalóc hadviseléshez szokott, könnyű lovasokat felhasználta őket a hosszú török háborúban. De felhasználta őket másutt is, ha éppen úgy látta jónak: idehaza magyar parasztoktól a hadiadó könyörtelen behajtására, mint fegyveres karhatalmat, amellyel a „méltóságos budai főgenerális úr" egyébként is fenyegetni szokta Pest megye falvait: ha nem küldik sietve a bort, szénát, vágómarhát, ,,ő excellentiája minden irgalom nélkül a szófogadatlanokra ennyihány ezer ráczokat fog küldeni executióra".

100

S az excellenciás úr intésére valóban útra keltek az elszánt fegyveresek, rendszerint éppen Budáról, ahol a Gellérthegy alatti Rácvárosban, Tabánban már a török alatt is megtalálható rác lakosság 1690 után erősen felduzzadt. 1696-ban 431 zsellért és 609 valamivel bíró családfőt írtak itt össze. Az utóbbiak közt 70—80 vagyonos is akadt, aki némi mezőgazdaság ós már ekkor elég sok szőlő mellett, az egykorú szöveg szerint, a vagyonosabb szentendreiekhez hasonlóan, főleg kereskedelemből élt, német áruk keletre, török áruk nyugatra közvetítéséből,

101 ami természet szerint erősen a bécsi piachoz fűzte őket. Buda környékén, a pilisi hegyvidéken egyébként kisebb új, rác falvak is keletkeztek, amelyek azután a 90-es évek végén a megye és a földesúr alá kerültek, vagy már így is alakultak. Egy 1710-ből visszatekintő adatfelvétel szerint Belgrád veszte után ide menekült rácok alapították Csobánkát, duzzasztották fel Pomáz lakosságát, ők éltek Budakalászon is.

102 Néhány német kivételével belőlük kerültek ki Solymár első lakosai,

103 de már 1696 körül elsőnek jelentek meg Törökbálinton is, ahová utóbb azután a budai jezsuiták mint földesurak 1699-ben telepítettek németeket.

104 Pest megye Rákóczi-kori politikai és katonai eseményei sok tekintetben meg sem érthetők, ha nem számolunk azzal az utókor számára szokatlan körülménnyel, hogy nemcsak a déli végeken, hanem a Duna vonalán: Budán, Szentendrén, a pilisi hegyekben, a Csepel-szigeten és a solti járásban (és a Dunántúlon) egész sora helyezkedett el az olyan telepeknek, amelyekre, ha nem is teljesen egyértelműen és ellentétek nélkül, de inkább és elsősorban a császári hadvezetés számíthatott. Mindent összevéve Pest megyében 1696—1703 között mind a helységek, mind az adózó családfők száma emelkedő tendenciát mutatott. 34