Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

6. Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében

sal rendelkezett az ipari munkásság körében, s így a pártvezetőség állásfoglalása feltétlen kihatással volt a munkásmozgalmak alakulására. Ez az állásfoglalás pedig az imperialista világháború céljait szolgálta: ,,A háború megszüntette az osztályharcot. Egy sorban küzdenek gazdagok és szegények, munkáltatók és munkások. Az itthonmaradottak most szó nélkül eltűrnek mindent, a háborúra való tekintettel még a bérlevonásokat is eltűrik . . ."

76 E megállapítás, távol a valóságos helyzettől, demagóg célokat szolgált, és alkalmas volt arra, hogy zavart és megtorpanást keltsen a háború által egyébként is új helyzet elé állított munkásság soraiban. Egy további körülmény, amely gátolta a munkásosztály szervezett harcának kibontakozását, a nagyobb gyárak hadiüzemmé nyilvánítása és katonai igazgatás alá helyezése volt. A munkát a hadiüzemekben nem gazdasági nyomással, hanem fegyveres erőszakkal kényszerítették ki. A hadi termelés és az anyagi áldozatvállalás mindenkire kiterjedő kötelességének ürügyén a munkáltatók több ízben csökkentették a katonai törvényeknek kiszolgáltatott munkásaik bérét. A tőkés vállalkozók profithajhászása és a háborús konjunktúrának a munkások rovására történő kihasználása nyomán valósággal elburjánzott a nyomor. A nyomor következményeként feltámadt elégedetlenséget a háború második esztendejétől már a szociáldemokrata vezetők demagógiája sem fékezhette. 1915. augusztus 16-ára a hadi termelésre dolgozó kistarcsai gépgyárban népgyűlést készítettek elő. A gyűlést azzal indokolták, hogy: ,,A gépgyár a munkásait a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyokkal arányban nem álló alacsony munkabérekkel fizeti".

77 A népgyűlés egybehívását a karhatalom megakadályozta ugyan, de a munkások nem mondtak le életkörülményeik megjavításáról. A legnagyobb ipari központban, Csepelen, 1915—16 fordulóján a nyomor miatt oly feszültté vált a hangulat, hogy a sztrájk kitörésével mindennap számoltak.

78 A gyár vezetősége és katonai parancsnoksága, hogy a munkabeszüntetésnek elejét vegye, egyre több munkásra és műhelyre terjesztette ki a katonai büntetőbíráskodás hatályát. Ennek ellenére 1916 tavaszán több ízben robbant ki részleges sztrájk- és körültekintő alapossággal folyt egy általános munkabeszüntetés előkészítése. A sztrájkszervező munkások ellen kibocsátott vádirat az alábbi tényeket állapítja meg az 1916 tavaszán lezajlott csepeli mozgalmakról: ,,. . . A nyomozás adatai szerint a Weiss-Manfréd-féle csepeli tölténygyárban a hadfelszereléseken dolgozó férfi- ós nőmunkások közt már több ízben sztrájkmozgalmak és sztrájkkal való fenyegetőzések fordultak elő, amelyeknek főleg ama oknál fogva, mert a hadviselés érdekeit érintik, fontos jelentőségük van. Amióta a fórfimunkások katonai büntetőbíráskodás alá tartoznak, helyettük a katonai büntetőbíráskodás alá nem tartozó nő- és férfimunkások vették át a sztrájkolok szerepét, és e célból munkásszervezetekbe is léptek. — A szervezett munkásnők maguk közül műhelyenként bizalmitagokat is választottak . . ."

79 A csepeli sztrájk 1916. június 30-án robbant ki, a gyár munkásait alkotó erzsébetfalvi, kispesti, soroksári és csepeli dolgozók tömeges részvételével. A sztrájkot kiváltó közvetlen ok a kispesti főszolgabíró intézkedése volt, amellyel öt fegyvergyári munkást — munkamegtagadás vádjával — elzáratott. Egy más intézkedés pedig a sztrájkmozgalmak egyik szervezőjét harctéri 309