Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

6. Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében

1898 és 1906 között Pest megyében csak szórványos és méreteikben sem jelentős földmunkásmozgalmakra került sor. Az államhatalom képviselői 1899-ben jóelőre megszervezték a bábolnai, kisbéri és mezőhegyesi sztrájk­törőtelepeket, ahol állami költségen készenléti aratókat gyűjtöttek össze. 61 Ezek bevetését azonban Pest megyében mellőzték, mert az aratásnak az elöl­járóságok részéről eszközölt szervezése ellenére is, sok földmunkás maradt munka nélkül 1899 nyarán. Irsán 100 pár, Ceglédbercelen 50 pár és Cegléden 200 arató munkás vesztette el ,, egész évi kenyerét", többségük az elmúlt év aratósztrájkjaiban való részvétele miatt. 62 A sztrájkok és tömegmozgalmak időleges szünetében tovább folyt a sze­gényparasztság szervezkedése. A falusi lakosság körében Urbán Pál ceglédi szociáldemokrata vasárnaponként rendszeresen felvilágosító előadásokat tar­tott. A rendőrségi jelentés szerint Urbán Pál, a ,,Várkonyi-féle munkás töre­dék országos 11-es végrehajtó bizottságának elnöke" 63 több ceglédi függet­len szocialistával a Budapest—Szolnok vasútvonalon telefonhálózat javítá­sán dolgozik. Vasárnaponként a legközelebbi faluban előadásokat tart. Járt már Maglód, Tápiósüly, Tápiószecső és Tápiósáp községekben. 64 A Tápió menti falvakban folytatott agitáció és szervezkedés ellen foga­natosított hatósági eljárásokra jellemző okmány a tápiósülyi kisbíró részére kiadott utasítás, amely éppen Urbán Pál,,falu-értekezleteinek" hatására kelet­kezett : ,,Azon esetben, ha a község területén oly egyén, ki munkások izgatásával, bujtogatásával a munkának félbeszakítására, s ahhoz hasonló szocialista el­vekkel iparkodnék magát ezen könnyen rábeszélhető munkásokkal megis­mertetni, azt az illetőt, mint munkáslázítót a községházánál első, s elmarad­hatatlan kötelességemnek tartom azonnal bejelenteni, ezen rendelet tudomá­sulvételét ezennel elismerem: Tápiósüly, 1900, Február 5 kisbíró." 65 A földmunkás- és szegényparaszt mozgalmak első világháború előtti történetének legjelentősebb eseménye Pest megyében a ,,pusztakereső" moz­galom feléledése. A mozgalom az alföldi szegényparasztság 1866.— 68. évi, föld­ért, függetlenségért és demokratikus átalakulásért folytatott harcának* 6 felele­venedése volt, a XX. század, a kapitalizmus fejlettebb viszonyai között. Az 1866—68-as ,,pusztakereső" mozgalom kiskunfélegyházi és nagykőrösi gócához közel, az abonyi járásban indult meg 1903-ban a ,,földkereső" moz­galom. „Bizonyos földkereső társulat" — jelentette az abonyi főszolgabíró — a földbirtokosok földjéről elhordja a terményt. A tárgyalt időpontban még Pest megyéhez tartozó Újszászon a ,,földkeresők" gróf Desseőffy bükkönyét szál­lították el, s a terményt vonakodtak visszaadni, tulajdonuknak tartva a föl­det, ahol az termett. 67 Megerősített csendőrkülönítmények bevetése és elszigeteltségük miatt az abonyi járás ,,földkeresői" lényeges eredményt nem érhettek el. Ennek elle­nére fontos történelmi eseményként kell értékelnünk, mert bebizonyították, hogy a szegényparasztság a földmunkásmozgalmak időleges szünetében sem mondott le a földtulajdon fennálló viszonyainak megváltoztatásáról, s a megye földmunkásmozgalmainak történetében olyan harc kezdetét jelöli, amely több mint egy évtized múltán az imperialista világháború utolsó évében, majd a Tanácsköztársaságot megelőző hónapokban bontakozott ki teljes érettségében. A falu életének egyéb jelenségei is arra mutattak, hogy a parasztság — követve az ipari munkásság példáját — - a nagy tömegeket aktivizáló mozgal­mak szünetében is szervezkedik. 20* 307

Next

/
Thumbnails
Contents