Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872

Az előbbiekben részletesen ismertetett céh példája — és más példák is — igazolják, hogy a céhszervezetek minden „nagyobb megrázkódtatás", különösebb törés nélkül alakultak át ipartásulatokká (illetve ipartestületekké). Az „új" testületek vezetőségében rendszerint ott találjuk a céhek régi elöljáróit; a váci mészáros céh volt főcéhmestere először, ,mint ideiglenes elnök'* szerepel, később (1879—80-ban) ismét őt választják meg ipartársulati elnökké. Ugyanakkor a régi céhszellem is maradéktalanul és változatlanul uralkodik az újonnan alakuló testületekben az inasokkal való bánásmódban, a mesterek és legények kapcsolatában, és nem utolsósorban a jogosítvány nélküli iparűzőkkel szembeni gyakorlatban. Több helyen görcsösen ragaszkodtak a mesterek a céhszervezet fenntartásához 1872 után is, ós előfordult, hogy az 1870-es évek második felében is megkövetelték a mesterjelöltektől a remekmunkát. A céhek eltörlésével nem szűnt meg a kisiparosoknak a tőkés verseny elleni küzdelme sem, a régi céhbeli mesterek most már ipartestületekbe tömörülve vívják mind reménytelenebb harcukat a gyáripar hatalmas erőivel szemben. 277